Sziasztok!
Ez itt az első ilyen novellám amit E/3-ben írtam meg, így lehet, hogy nem lett olyan jó! De én elküldtem ezt! Nekem ez jött le a képről, remélem jó. Ha nem akkor hát ez van... nem is mindig a győzelem a lényeg egy versenynél hanem a részvétel és az, hogy élvezd. Én élveztem ezt megírni és nagyon sok erőm van benne.
Szóval remélem azért jó lett.
Pusz Meli
Melii képe:
Ahogy ő látta:
Melii
Egy esti mese, ami Elizabeth álmairól szól
- Anya elmeséled nekem Elizabeth történetét ?- egy kislány ahogy az anyjára néz az ágyból , ahogy rá néz a nagy kék szemeivel , hogyan mondhatna neki nemet .
- Persze kicsim . - ült le a lánya mellé, betakarta a kis szőke hajú hercegnőt aki nagy mosolyával nézet anyára.- Egyszer volt hol nem volt ,volt egy kicsi falu ahol a lakosok száma meg nem haladta a száz főt. Olyan kicsi és barátságos falu volt ahol mindenki ismert mindenkit. De e száz ember között ott volt egy kis lány barna hajjal barna szemmel akinek az álma nagy volt de nem tudta , hogyan valósítsa meg . Olyan kicsi és törékenynek érzi magát , de az álma mindennél erősebb volt benne . - mesélte az anya a lányának aki olyan áhítattal figyelte anya minden egyes mondatát mint akit meg babonáztak volna .
- Nagy álom egy olyan kis lánynak mint nekem. - mondta a lány amint mint minden nap egyedül lépett be a házukba . Voltak barátai de olyan barátja nem volt aki hitte volna , hogy az ő álma egyszer valóra fog válni .Mindent megtett volna , hogy higgyenek neki de nem sikerült. Azt hitték , hogy csak a képzelete olyan nagy és erős de hinni már nem tudtak benne .Felsietett a szobájába és ledőlt az ágyára . - Egyszer úgy is valóra fogom váltani az álmomat , ha hiszen nekem ha nem !- ő biztos volt a saját maga érzéseiben és bármit is mondhattak amit el is tűrt. Nem egyszer nem kétszer mondták ezt szegény Liz szemébe . De tűrte azokat a fájdalmas szavakat amiket a „ barátai” mondtak neki . Vagyis azt hitte , hogy a barátai de tévedett olyan nagyon mint még soha. De egyben nagyon biztos volt Liz , hogy egy ember tudja jól , hogy ő bármit meg tenne az álmáért , hogy valóra váltsa . Ő volt a bátyja aki soha nem kételyezte meg , húgát. Minden nap beszéltek egymással minden nap megpróbálta Jack kiszedni Lizből mi is az a nagy álom, ami olyannyira meg akar valósítani . Így volt ma is , Jack amint haza ért rögtön kishúga szobájához ment. Látta, ahogy szomorúan fekszik az ágyán és a palafont bámulja. Odament és lehuppant mellé az ágyra, hogy vele együtt nézhesse a fehér fal rejtelmeit.
- Szia Liz. - kedvesen köszönt húgának. Liz kicsit oldalra fordította fejét., hogy bátyja szemébe tudjon nézni, aki addigra már mosolygott .
- Szia Jack .- ő is köszönt neki majd nagy mosoly terült szét a száján . Jack tudja , hogy az az álmom amit húga nagyon valóra akar váltani , neki az az élete. Ezért kíváncsi lett , hogy még is mi az . Nem tudta , hogyan is kezdjen hozzá, mit mondjon neki , hogy megbízzon benne .
Az anya úgy mesélte a lányának , hogy közben egymás szemébe néztek a kislány még mindig úgy bámulta az anyját, mint akit elvarázsoltak volna. Még a szeme se rezzent csak nézte és izgatottan várta a folytatást.
- Öhmm... Liz . Tudod, bennem megbízhatsz , hiszen a bátyád vagyok . Én hiszek benne , hogy azt az álmot, amit már rég óta dédelgetsz, valóra fogod váltani . De még is mi az az álom ?- Jack olyan kedvesen próbálta megfogalmazni ezt a két sort , hogy a fejében mielőtt ki mondta volna legalább ezerszer elmondta, de mindig máshogy fogalmazott.
- Az álmom.- halkan felkuncogott Liz - Az , hogy elvigyelek titeket oda ahol élni akartok , ne legyen semmi gondja a családnak . És , hogy rám találjon egyszer az a szerelem ami csak a mesékben és a filmekben van , hogy egyszer egy olyan férjem legyen akit úgy szeretek mint még soha , hogy egyszer egy kis szőke hajú kék szemű lányom legyen aki olyan mint az apja. Nem olyan álom ami hírnévvel és csillogással függ össze csak az én álmom amit élni szeretnék .- Liz mosolyogva mondta bátyának aki mint mindig most is tudta , hogy ez igaz vágy benne .
- Hidd el , hogy ezeket amiket megosztottál velem mind valóra fognak válni . Te tudod oda bent és ez a lényeg . Ne figyelj azokra akik mást mondanak soha ne ess a csapdájukba. - puszilta meg húga homlokát majd nagy mosollyal a száján állt fel az ágyról és hagyta magára, aki tovább feküdt az nap az ágyán .
Hamar eltelt ez a pár év és Liz érett nő lett aki mint mindenki egyről a kettőre csöppent bele a felnőtt élet nagy rejtelmeibe. Egyedül akart boldogulni soha nem volt az a lány aki más nyakán élne , csak is magára akart számítani , és így is tette. Húsz éves fejjel lépet be a főiskolája kapuján , izgatott volt milyen egy főiskolás élete. Orvosi egyetemre jelentkezett minden vágya az volt , hogy gyerekorvos legyen és segíthessen a beteg gyerekeken . Nagy mosollyal az arcán állt meg az ő szobája előtt , körülötte a folyóson emberek hada akik nevetve egymást karöltve mentek a folyóson és mindenkinél egy bőrönd volt. Szülök serege aki sírva búcsúznak el gyerekeiktől . Szomorúan nyitotta ki a szoba ajtót mert az ő szülei nem lehettek itt, túl drága lett volna ha eljönnek ezért még otthon köszönt el tőlük . De a szomorúság a torkán akadt. Saját maga szerezte meg az iskolájára a pénzt , éjjel nappal dolgozott mert tudta , hogy a szülei nem tudják neki kifizetni a tandíjat és nem is kérhette . Liz inkább elhessegette a fejéből ezeket a gondolatokat és inkább a mosolyt szorította az arcára amint belépet és vele szembe meg nem állt egy vörös hajú zöld szemű nála egy centivel sem magasosabb lány . Aki olyannyira örült Liznek , hogy még nem is ismerte de már a nyakába ugrott. Liz cseppet megdöbbent de hamar rá jött , hogy ez nem lehet más mint egy barátság kezdete .
- Szia Samanta vagyok .- miután a lány elhátrált Liztől kezet nyújtott neki,Liz letette a bőröndjét a földre és szívélyesen kezet rázott vele.
- Szia engem meg Elizabethnek ,de csak Liznek hívnak .- mosolygót rá a lányra aki egész végig csak széles mosollyal nézet Lizre.
- Ez itt a te ágyad és a te szekrényed a , fürdőszoba az ajtó mögött van ...és ha kipakoltál elmehetnék együtt fel fedezni az iskolát már mint ha lenne kedved ?- Sam olyan kedvesen kérdezte Liztől , hogy Liznek ereje sem lett volna nemet mondani . Nem látott benne semmi rosszat épp ellenkezőleg olyan lány állt előtte aki egyszer olyan barátnője lehetne aki bízik benne .
- Persze tőlem már most is mehettünk .- mondta Liz , úgy érezte később is kipakolhat. Így Liz és Sam nagy mosolyogva indultak el felfedezni az orvosi egyetem rejtelmeit . Rengeteg diák volt az iskola minden egyes pontján legyen az udvaron egy bemutató terem vagy épp csak a folyóson . Mintha egy hadsereg . Ezen Liz magában olyan nagyon mosolygót , hogy aki elhaladt mellette csak mosolyogva tudod rá nézni . Körbe néztek a nagy udvaron ahol padok sorakoztak egymás után ahol már most minden hely el volt foglalva . Egy sorba fák voltak ültetve amik alatt már most mindenki helyet foglalat csoportokban és szórakoztak . Majd körbe járták az iskola minden egyes termét ahova ma belehet menni.minden hova benéztek , és egész nap el voltak. Csak nevetek . Mikor mindent végig nézet a két barátnő akkor vissza mentek az udvarra és ők is leültek egy fa alá . Körülüttök mindenki nevetgélt beszélgetett, ismerkedett. Sehol nem volt olyan ember aki egyedül állt volna az egyik falnál. Már most lehetett látni , hogy itt ki lesz az iskola törekvője kik lesznek az iskola dívái és kik lesznek az iskola foci csapata . Akik már az első nap egy csoportba ülte az egyik padnál és már most labdáztak . Liz bármennyire is próbált ellen állni de nem tudod minden áron csak azt ott lévőket nézte és így akadt meg a szeme az egyik fiún . Akivel épp összeakadt a tekintettük. Liz mélyen a szemébe nézet és még el is mosolygót amit a fiú és viszonzott , itt Liz olyan zavarba jött , hogy még a fejét is elfordította nehogy észre vegye a fiú aki olyan volt mint az álmaiba . Olyan volt akiről mindig is álmodott. Szőke haj kék szem és olyan számára mint egy szőke herceg . Nem tudod szegény lány magának olyan sok ideig nemet mondani , hogy ne nézzen oda. Bár mennyire is mondta magának , hogy én nem nézek oda ,ne néz oda Liz . Nem hallgatott magára és csak oda nézet , de már késő volt a fiú el ment . Szomorúan nézet vissza Samra aki eddig teljesen más hol járt.
- Sam ha nem haragszol most inkább fel megyek . - mondta neki Liz és felállt a földről leporolta ruháját .
- Persze , semmi baj . Nem sokára én is megyek .- mosolygót rá Sam , majd Liz zsebre dugta kezét és lehajtott fejjel indult el szobájuk felé. A folyóson már kevesebb diák nyüzsgőt is hamar oda ért a szobájához ahol rögtön beérve ledőlt az ágyára és megint mind mindig a plafont nézte. Nem tudta kiverni a fejéből az előbb látott fiút , még ha a szemét is lehunyta akkor is csak őt látta az arcát maga előtt ahogy rá mosolygót . Mosoly terült szét Liz arcán olyan mosoly amit eddig még soha nem lehet látni . Szerelmes de nem tudja kibe és ez volt az amit egy perce azt a mosolyt lehervasztotta a szájáról. - az anya egy percre abba hagyta . Rá nézet lányára aki már befészkelte magát a takaró közé és onnan figyelt anya minden egyes szavára. Nem úgy látszott , hogy itt valaki elfog aludni most. Az anya száján nagy mosoly volt úgy folytatta tovább a történetet .- Liz nem tudta mit tegyen , hogy megtudja ki is az a titokzatos fiú akibe egy látásra bele szeretett . Törte a fejét mindenen de semmi olyan nem jutott az eszébe . Így inkább felállt ágyáról kipakolta dolgait elrendezett mindent majd felkapta fürdőcuccát és bevonult a fürdőszobába . Engedett magának egy teli kád meleg vizet amibe belemerülve élvezte a víz meleg érintését a testén. Nem tudta mennyi ideig lehetett bent de már a víz kihűlt mikor kiszállt belőle és gyorsan felöltőzőt majd kifésülte már már derékig érő barna haját amit előre dobot . Majd mindennel a kezében vissza ment a szobába ahol már újdonsült barátnője is ott volt aki a számítógépje felet ült az ágyán.
- Szia . - köszönt neki Liz , majd minden elpakolva befeküdt az ágyába . - Jó ét Sam . - nem igazán lett volna ma tovább ébren lenni . Csak aludni szeret volna és abban reménykedett , hogy álmában újra láthatja azt a fiút.
- Neked is Liz .- ezzel csönd telepedet a szobában csak a számítógép halk zúgását és a billentyűk kattogását lehetett hallani . Liz kényelmesen befordult a fal felé és olyan hamar az álmok tengerén volt , hogy azt elképzelni se lehetett. Olyannyira akarta újra látni az álmába a fiút , hogy ez sikerült egész éjjel csak őt látta az álma minden egyes részében . De mikor reggel felriadt jött rá , hogy ez csak tényleg álom volt. Felült és körbe nézet a már világos szobájukban . Barátnője még aludt így Liz megint a fürdőszobába vonult ahol gyorsan mindent elvégzett amire szüksége volt. Majd már csak az üde Liz lépet ki az ajtón aki szembe találta magát az épp ásító Sammal. Egymásra mosolyogta és Sam álmosan betántorgót a fürdőbe . Liz azt hitte szegény lány át esik mindenen ami az útjába eset , de nem így lett. Mikor az ajtó becsukta Liz gyorsan magára kapott pár ruhát és írt Samnek egy levelet , hogy elment az első órájára . Majd ezzel kiviharzott szobájuk ajtóján könyveivel a kezében . Nehezen találta meg a termet de épp , hogy beért. Mikor belépet mindenhol ültek egyetlen egy szabad hely volt és még pedig a titokzatos srác mellet . Liz nagyon félt mellé ülni de egyben akart is oda ülni . Lehajtott fejjel sétált fel a terem végébe és állt meg a fiú mellett.
- Öhmm... szabad ez a hely?- kérdezte egy apró mosollyal Liz a fiútól.
- Igen .- mosolygot rá a fiú , a lány elpirulva foglalt helyett és minden áron csak a tanárt figyelte aki már az órát kezdte el tartani de bármennyire szeretett volna oda figyelni nem tudod . A szeme sarkából csak is a mellette ülő fiút nézte aki pont ugyan így tett. Ahogy Liz meg hallotta a csöngött azonnal összeszedte minden dolgát és már rohant is kifelé a teremből . Már a folyóson haladt mikor valaki megfogta a kezét és ezzel szegény lányra a szívbaj hozta .
- Ne haragudj .- kapta el a fiú a kezét a lányról aki ahogy észre vette ki volt az aki ennyire meg ijesztette nyugodtabb lett.
- Semmi baj .- válaszolt a fiúnak .
- Tényleg ne haragudj csak ezt akartam oda adni mert ott hagytad .- nyújtotta a lány felé a füzetét amit eddig észre se vett Liz , hogy elhagyta volna . - Amúgy Adam McCarthy vagyok .- nyújtott ő is kezet Liznek
- Elizabeth Gillbert . - fogadta el a lány és mutatkozott be ő is .
- Szép a neved Líz .- ebbe olyannyira elvörösödött szegény lány , hogy inkább elrohant volna . De a lábát nem tudta fel emelni földbe gyökerezet .
- Köszönöm szépen . - inkább dadogva megköszönte ezt a bókot.
- Hát akkor még remélem össze futunk Liz .- eddig még ilyen soha nem történtén Lizzel a fiú mielőtt elment volna egy puszit nyomot a lány arcára és mosolyogva tovább állt. Liz olyannyira meghökkent , hogy még azután is , hogy becsöngettek mozdulni nem tudott.
Az nap sehova sem ment csak a szobájába feküdt az ágyon és örült annak , hogy rá talált a szerelem de milyen áron . A fiú nem is biztos , hogy szereti de ő bele szeret első látásra. Liz tudta , hogy jobban meg kell öt ismerni-e . Mert akarja őt megismerni jobban mindennél jobban . Nem volt benne biztos , hogy bármi is lesz közte és a szőke hajú fiú között de nem úgy lehet őt ismerni , hogy feladja . Még ha pofára esik akkor is meg teszi mert tudja jól , hogy sokszor csalódott és ez az egy már nem fogja felborítani a kártyavárat amit a fel tudott építeni .
***
Heteken, hónapokon keresztül minden nap Adammel volt és úgy érezte most nem fog elesni ebben az akadályban .Teljes szívéből bele szeretett és megkedvelte a fiút aki mintha pont ugyan így érezhetett a lány iránt. Liz mindent amit csak tudott elmondott a fiúnak és meg bízót benne . Mikor már mind a ketten megismerték egymást , és mindent tudtak egymásról úgy érezték ideje , hogyha valamelyikük lép egyet egy nagy lépést ami elégé megváltoztatja az életüket. De mikor Liz elhatározta magát , hogy ő most meg fogja tenni ezt a lépést olyan történt vele amire nem számított. Abba kellet hagynia iskolát és vissza kellett menni a falujába ahol az anyukája halálos betegen feküdt. Nem tudott választani és nem is akart hiszen , ha Adamet választja akkor nem lehet az anyával az utolsó pillanatban és ezt nem akarta , de ha az anyát választja akkor elveszítse Adamet és tudta , hogy ez lesz a vége. Mert az anyát választotta és szó nélkül hagyta el az egyetemet. Ott hagyta azt a fiút aki lehet , hogy az álmai hercege volt , hogy együtt lehessen az anyával.
Szomorú volt mikor haza ért , de elrejtette magában a szomorúságot és inkább vidám arccal állt anyja elé aki épp , hogy csak nehezen nyitva tudta tartani a szemét. Megígérte neki , hogy nem megy el itt maradt mellett ami csak neki szüksége volt rá. Belül fájt neki , hogy még az anyát is el fogja veszíteni , mert őt a világ minden egyes kincséért nem veszítené el.
A napok csak úgy repültek akkor ott abban az időben . Liz minden nap éjjel- nappal csak az anyja ágya mellett ült és minden gondolatában Adam járkált . Nem tudta őt elfelejteni pedig elkel tudja jól , de nincs az a gondolat ami eltudja zavarni az ő kis sarkából azt az arcot ami minden este a szeme előtt van mikor lehunyja a szemét , vagy a hangja ami mindig a fülébe cseng. Egész nap ahogy az anyját nézni aki mélyen és kedvesen alszik csak arra tud gondolni Vajon mi van vele ? Vajon elfelejtett ?
A napok még jobban gyorsabban és fájdalmasabban teltek Liz számára . - mondta az anya a lányának aki egyszer csak felugrott az ágyra és az anya szemébe nézet.
- Elfogja veszíteni az anyukáját Liz úgy -e ? - kicsi szemi kíváncsisággal tele voltak ahogy feltette a kérdést anyjának .
- El.- szomorú válasz volt amit az anya adott . Vissza feküdt a kis szőke hajú lány anya ölébe és hallgatta tovább a mesét. - December első napja volt mikor Liz úgy ébredt fel , hogy az anyja már nem fog soha többé fel kelni . Pedig mikor előző este vele volt olyan vidám volt, nevetett mosolygót és úgy látszott mint aki élni akar és élni is fog .
***
Két évvel később.
Két év telt el mióta az édesanyja meghalt és nem tudott abban a házban lenni többé elment vissza ment az egyetemre ahol már nem volt ott Adam akire most nagy szüksége volt. Dühös volt magára , hogy elhagyta őt . Dühös volt mert hagyta az anyját meghalni és mert nem tett érte semmit . De azt meg teszi amit meg ígérte neki akkor az utolsó estéjükön . A lány fülében csengett anyja kérése . Ígérd meg nekem kicsim , hogy boldog leszel miután én már el megyek . Tedd le az orvosit és mentsd meg a kicsi emberkék életét mert nélkülük az élet nem élet. Találd meg a megfelelő embert akit szerethetsz . Én mindig is hittem benned, és hinni is fogok benned . Utolsó mondat volt amit az anyja mondott neki . És nem akart csalódást okozni neki ezért meg tette amit ígért neki . Letette az orvosit , és kicsi emberek életét mentette meg . Még ha el veszítette az a fiút akit teljes szívéből szeret és még el se mondhatta neki. - mozogni kezdte anyja ölébe a kis lány addig mozgolódót még végül anyja szemébe nem tudott nézni .
- Anyu úgy-e újra rá talál Adamra? - a kis lány szemében újra kíváncsiság gyúlt de remény is ott csengett az egyik ágon.
- Minden kiderül kicsim .- puszilta meg a homlokát majd tovább mesélte neki a mese végét.- Miután Liz lediplomázott és orvos lett belőle azóta minden egyes napját csak is a kis gyerekek gyógyításának szentelte és annak , hogy rá találjon újra arra a szerelemre amit Adam iránt érzet, de az a szerelem már soha nem jön vissza . Minden nap úgy indult el a munkába , hogy abban reménykezet újra összefut Adammal újra vele lehet . Eddig csak álmodozott erről ám az egyik nap a villamoson véletlenül neki eset egy férfinak . Ahogy a szemébe nézet rögtön fel ismerte azokat a kék szemeket amiket soha nem tudott elfelejteni .
- Adam .- épp , hogy csak kiejtette a száján a nevét a férfinak halvány mosoly terült szét az arcán.
- Elizabeth tényleg te vagy az ?- kérdezte tőle a férfi amint mind a ketten leszállta a villamosról és egymás szemébe nem néztek .
-Igen én vagyok az .- dadogta a lány zavarában a választ . Bele se gondolt mit mond neki ha véletlenül újra látni fogja a őt , eddig csak azt gondolta , hogy látni akarja újra .
- Hol voltál … mikor elmentél az egyetemről miért mentél el ? El akartam mondani neked valamit de nem tudtam .- hajtotta le szomorúan a Adam a fejét.
- Sajnálom , hogy úgy elmentem akkor .. de anyám beteg volt és haza kellett mennem . És mikor vissza mentem már te nem voltál ott . - Liz Adam álla alá nyúlt és felemelte. - Mit akartál nekem akkor elmondani ?- kérdezte kíváncsian a lány .
- Én öhmm... - Adam nem igazán tudta , hogy kezdjen hozzá hiszen lassan eltelt 4 év mikor őt utoljára látta és nem tudta , hogy a lány még mindig érez-e iránta valamit is . Mint ő őiránta . Adam bármit is tett de Liz nem tudta elfelejteni .
- Adam mi a baj ?- kérdezte Liz félénken mert látta a fiú arcán , hogy valami baj van .
- Liz én még mindig vagyis azóta , hogy megláttalak ...- dadogta szegény Adam ott össze vissza a mondatott . Liz nem igazán tudta érteni azt amit ott mond neki a férfi . Próbált oda figyelni hátra össze tudja tenni a mondat darabjait egy értelmes mondattá de ez nem sikerült .
- Kérlek Adam úgy , hogy értsem .- kérte meg .
- Szeretlek !- egy szó volt amit a fiú körbe akart írni de nem tudta így inkább jobbnak látta ha kimondja kerek perec. Liz arcára a döbbenet ült, egy hang nem jött ki a torkán. Amivel meg Adamre hozta a szívbajt , azt hitte a fiú , hogy a lány már nemérdekli és ezért néz így rá . Jobbnak látta ha ő inkább el megy már fordult is meg és indult el a földalatti felé mikor Liz utána napot és magához húzta Adamt és meg csókolta.
- Szeretlek .- mondta ki Liz is elsőként hangosan ezt a kicsi szót amit már olyan sokáig rejtett magában. - a kis szőke tündéri kislány már megint felpattant és anya szemébe nézet.
- Tudtam én tudtam , tudtam !- ugrándozik az ágyon .
- És a érdekel még a mese vége kicsim ?- kérdezte nagy mosollyal az anya.
- Igen !- ezzel leült török ülésbe az anyja elé és árgus szemekkel figyelt tovább. - Liz már csak azt vette észre , hogy az élete nagy fordultatott vett. Minden olyan gyorsan történt körülötte de tudta , hogy a gyorsaság neki nem számít . Mert ott van mellette az a férfi akit szeret és mert megtartotta az ígéretét az anyjának , hogy ő boldog lesz még akkor is mikor ő már nem lesz vele . Ő azt hitte , hogy így neki kerek a világ , hogy ennél boldogabb már nem is lehetne , de családot mert akkor volt teljesen boldog mikor kis lányát foghatta a kezében akit Emma Margalet McCarthy-nak neveztek el . A kislánynak pontosan ugyan olyan szőke haja volt mint az apjának és ugyan olyan csodálatoson kék szemei is . Az arca olyan volt mint Lizé de olyan volt mint az édesanyáé . Benne látta az anyját még akkor is ha csak néhol . Minden nap boldogan nézte kislányát ahogy alszik vagy épp ahogy cseperedik fel , nem akart egyetlen egy kicsi részletről sem lemaradni ami hozzá kötődik. Ez volt Elizabeth álmairól szóló mese . - mosolygót a kis lányra az anyja majd felkapta és megforgatta a levegőbe , majd mielőtt lefektette volna nyomot egy nagy puszit a lány kicsi arcára majd a pihe- puha ágyba dugta és jól betakarta. - Jó éjt Emma .- mosolygott rá majd elindult az ajtó felé.
- Jó éjt anya .- kicsi vékony hang az ágyból majd egy nagy ásítás. Az anya lekapcsolta a villanyt és halkan csukta be az ajtót , majd elindult lefelé. Mikor egy kis emberke neki csapódott a lábának . Azonnal megfordult és a lánya ölelte őt. - Ez a mese a te meséd anya. Szeretlek .- mondta majd nyomot az anya arcára egy puszit és visszafutott a szobájába .
- Igen ez az én mesém . - mosolygót el Elizabeth , hogy a lánya rá jött a mese titkára. Elizabeth azért mesélte el a lányának élete meséjét , hogy megtudja mit élt át az álmaiért és , hogy erőt adjon neki . Mert arra szüksége lesz . Az élet tele van rejtett kicsi csapdákkal amikre ha nem számítasz , mint egy szél vihar úgy dönti fel az eddig felépített kártyaváradat. Ezért fogd meg azt az esernyőt és repül fel az álmaidért…
- Persze kicsim . - ült le a lánya mellé, betakarta a kis szőke hajú hercegnőt aki nagy mosolyával nézet anyára.- Egyszer volt hol nem volt ,volt egy kicsi falu ahol a lakosok száma meg nem haladta a száz főt. Olyan kicsi és barátságos falu volt ahol mindenki ismert mindenkit. De e száz ember között ott volt egy kis lány barna hajjal barna szemmel akinek az álma nagy volt de nem tudta , hogyan valósítsa meg . Olyan kicsi és törékenynek érzi magát , de az álma mindennél erősebb volt benne . - mesélte az anya a lányának aki olyan áhítattal figyelte anya minden egyes mondatát mint akit meg babonáztak volna .
- Nagy álom egy olyan kis lánynak mint nekem. - mondta a lány amint mint minden nap egyedül lépett be a házukba . Voltak barátai de olyan barátja nem volt aki hitte volna , hogy az ő álma egyszer valóra fog válni .Mindent megtett volna , hogy higgyenek neki de nem sikerült. Azt hitték , hogy csak a képzelete olyan nagy és erős de hinni már nem tudtak benne .Felsietett a szobájába és ledőlt az ágyára . - Egyszer úgy is valóra fogom váltani az álmomat , ha hiszen nekem ha nem !- ő biztos volt a saját maga érzéseiben és bármit is mondhattak amit el is tűrt. Nem egyszer nem kétszer mondták ezt szegény Liz szemébe . De tűrte azokat a fájdalmas szavakat amiket a „ barátai” mondtak neki . Vagyis azt hitte , hogy a barátai de tévedett olyan nagyon mint még soha. De egyben nagyon biztos volt Liz , hogy egy ember tudja jól , hogy ő bármit meg tenne az álmáért , hogy valóra váltsa . Ő volt a bátyja aki soha nem kételyezte meg , húgát. Minden nap beszéltek egymással minden nap megpróbálta Jack kiszedni Lizből mi is az a nagy álom, ami olyannyira meg akar valósítani . Így volt ma is , Jack amint haza ért rögtön kishúga szobájához ment. Látta, ahogy szomorúan fekszik az ágyán és a palafont bámulja. Odament és lehuppant mellé az ágyra, hogy vele együtt nézhesse a fehér fal rejtelmeit.
- Szia Liz. - kedvesen köszönt húgának. Liz kicsit oldalra fordította fejét., hogy bátyja szemébe tudjon nézni, aki addigra már mosolygott .
- Szia Jack .- ő is köszönt neki majd nagy mosoly terült szét a száján . Jack tudja , hogy az az álmom amit húga nagyon valóra akar váltani , neki az az élete. Ezért kíváncsi lett , hogy még is mi az . Nem tudta , hogyan is kezdjen hozzá, mit mondjon neki , hogy megbízzon benne .
Az anya úgy mesélte a lányának , hogy közben egymás szemébe néztek a kislány még mindig úgy bámulta az anyját, mint akit elvarázsoltak volna. Még a szeme se rezzent csak nézte és izgatottan várta a folytatást.
- Öhmm... Liz . Tudod, bennem megbízhatsz , hiszen a bátyád vagyok . Én hiszek benne , hogy azt az álmot, amit már rég óta dédelgetsz, valóra fogod váltani . De még is mi az az álom ?- Jack olyan kedvesen próbálta megfogalmazni ezt a két sort , hogy a fejében mielőtt ki mondta volna legalább ezerszer elmondta, de mindig máshogy fogalmazott.
- Az álmom.- halkan felkuncogott Liz - Az , hogy elvigyelek titeket oda ahol élni akartok , ne legyen semmi gondja a családnak . És , hogy rám találjon egyszer az a szerelem ami csak a mesékben és a filmekben van , hogy egyszer egy olyan férjem legyen akit úgy szeretek mint még soha , hogy egyszer egy kis szőke hajú kék szemű lányom legyen aki olyan mint az apja. Nem olyan álom ami hírnévvel és csillogással függ össze csak az én álmom amit élni szeretnék .- Liz mosolyogva mondta bátyának aki mint mindig most is tudta , hogy ez igaz vágy benne .
- Hidd el , hogy ezeket amiket megosztottál velem mind valóra fognak válni . Te tudod oda bent és ez a lényeg . Ne figyelj azokra akik mást mondanak soha ne ess a csapdájukba. - puszilta meg húga homlokát majd nagy mosollyal a száján állt fel az ágyról és hagyta magára, aki tovább feküdt az nap az ágyán .
Hamar eltelt ez a pár év és Liz érett nő lett aki mint mindenki egyről a kettőre csöppent bele a felnőtt élet nagy rejtelmeibe. Egyedül akart boldogulni soha nem volt az a lány aki más nyakán élne , csak is magára akart számítani , és így is tette. Húsz éves fejjel lépet be a főiskolája kapuján , izgatott volt milyen egy főiskolás élete. Orvosi egyetemre jelentkezett minden vágya az volt , hogy gyerekorvos legyen és segíthessen a beteg gyerekeken . Nagy mosollyal az arcán állt meg az ő szobája előtt , körülötte a folyóson emberek hada akik nevetve egymást karöltve mentek a folyóson és mindenkinél egy bőrönd volt. Szülök serege aki sírva búcsúznak el gyerekeiktől . Szomorúan nyitotta ki a szoba ajtót mert az ő szülei nem lehettek itt, túl drága lett volna ha eljönnek ezért még otthon köszönt el tőlük . De a szomorúság a torkán akadt. Saját maga szerezte meg az iskolájára a pénzt , éjjel nappal dolgozott mert tudta , hogy a szülei nem tudják neki kifizetni a tandíjat és nem is kérhette . Liz inkább elhessegette a fejéből ezeket a gondolatokat és inkább a mosolyt szorította az arcára amint belépet és vele szembe meg nem állt egy vörös hajú zöld szemű nála egy centivel sem magasosabb lány . Aki olyannyira örült Liznek , hogy még nem is ismerte de már a nyakába ugrott. Liz cseppet megdöbbent de hamar rá jött , hogy ez nem lehet más mint egy barátság kezdete .
- Szia Samanta vagyok .- miután a lány elhátrált Liztől kezet nyújtott neki,Liz letette a bőröndjét a földre és szívélyesen kezet rázott vele.
- Szia engem meg Elizabethnek ,de csak Liznek hívnak .- mosolygót rá a lányra aki egész végig csak széles mosollyal nézet Lizre.
- Ez itt a te ágyad és a te szekrényed a , fürdőszoba az ajtó mögött van ...és ha kipakoltál elmehetnék együtt fel fedezni az iskolát már mint ha lenne kedved ?- Sam olyan kedvesen kérdezte Liztől , hogy Liznek ereje sem lett volna nemet mondani . Nem látott benne semmi rosszat épp ellenkezőleg olyan lány állt előtte aki egyszer olyan barátnője lehetne aki bízik benne .
- Persze tőlem már most is mehettünk .- mondta Liz , úgy érezte később is kipakolhat. Így Liz és Sam nagy mosolyogva indultak el felfedezni az orvosi egyetem rejtelmeit . Rengeteg diák volt az iskola minden egyes pontján legyen az udvaron egy bemutató terem vagy épp csak a folyóson . Mintha egy hadsereg . Ezen Liz magában olyan nagyon mosolygót , hogy aki elhaladt mellette csak mosolyogva tudod rá nézni . Körbe néztek a nagy udvaron ahol padok sorakoztak egymás után ahol már most minden hely el volt foglalva . Egy sorba fák voltak ültetve amik alatt már most mindenki helyet foglalat csoportokban és szórakoztak . Majd körbe járták az iskola minden egyes termét ahova ma belehet menni.minden hova benéztek , és egész nap el voltak. Csak nevetek . Mikor mindent végig nézet a két barátnő akkor vissza mentek az udvarra és ők is leültek egy fa alá . Körülüttök mindenki nevetgélt beszélgetett, ismerkedett. Sehol nem volt olyan ember aki egyedül állt volna az egyik falnál. Már most lehetett látni , hogy itt ki lesz az iskola törekvője kik lesznek az iskola dívái és kik lesznek az iskola foci csapata . Akik már az első nap egy csoportba ülte az egyik padnál és már most labdáztak . Liz bármennyire is próbált ellen állni de nem tudod minden áron csak azt ott lévőket nézte és így akadt meg a szeme az egyik fiún . Akivel épp összeakadt a tekintettük. Liz mélyen a szemébe nézet és még el is mosolygót amit a fiú és viszonzott , itt Liz olyan zavarba jött , hogy még a fejét is elfordította nehogy észre vegye a fiú aki olyan volt mint az álmaiba . Olyan volt akiről mindig is álmodott. Szőke haj kék szem és olyan számára mint egy szőke herceg . Nem tudod szegény lány magának olyan sok ideig nemet mondani , hogy ne nézzen oda. Bár mennyire is mondta magának , hogy én nem nézek oda ,ne néz oda Liz . Nem hallgatott magára és csak oda nézet , de már késő volt a fiú el ment . Szomorúan nézet vissza Samra aki eddig teljesen más hol járt.
- Sam ha nem haragszol most inkább fel megyek . - mondta neki Liz és felállt a földről leporolta ruháját .
- Persze , semmi baj . Nem sokára én is megyek .- mosolygót rá Sam , majd Liz zsebre dugta kezét és lehajtott fejjel indult el szobájuk felé. A folyóson már kevesebb diák nyüzsgőt is hamar oda ért a szobájához ahol rögtön beérve ledőlt az ágyára és megint mind mindig a plafont nézte. Nem tudta kiverni a fejéből az előbb látott fiút , még ha a szemét is lehunyta akkor is csak őt látta az arcát maga előtt ahogy rá mosolygót . Mosoly terült szét Liz arcán olyan mosoly amit eddig még soha nem lehet látni . Szerelmes de nem tudja kibe és ez volt az amit egy perce azt a mosolyt lehervasztotta a szájáról. - az anya egy percre abba hagyta . Rá nézet lányára aki már befészkelte magát a takaró közé és onnan figyelt anya minden egyes szavára. Nem úgy látszott , hogy itt valaki elfog aludni most. Az anya száján nagy mosoly volt úgy folytatta tovább a történetet .- Liz nem tudta mit tegyen , hogy megtudja ki is az a titokzatos fiú akibe egy látásra bele szeretett . Törte a fejét mindenen de semmi olyan nem jutott az eszébe . Így inkább felállt ágyáról kipakolta dolgait elrendezett mindent majd felkapta fürdőcuccát és bevonult a fürdőszobába . Engedett magának egy teli kád meleg vizet amibe belemerülve élvezte a víz meleg érintését a testén. Nem tudta mennyi ideig lehetett bent de már a víz kihűlt mikor kiszállt belőle és gyorsan felöltőzőt majd kifésülte már már derékig érő barna haját amit előre dobot . Majd mindennel a kezében vissza ment a szobába ahol már újdonsült barátnője is ott volt aki a számítógépje felet ült az ágyán.
- Szia . - köszönt neki Liz , majd minden elpakolva befeküdt az ágyába . - Jó ét Sam . - nem igazán lett volna ma tovább ébren lenni . Csak aludni szeret volna és abban reménykedett , hogy álmában újra láthatja azt a fiút.
- Neked is Liz .- ezzel csönd telepedet a szobában csak a számítógép halk zúgását és a billentyűk kattogását lehetett hallani . Liz kényelmesen befordult a fal felé és olyan hamar az álmok tengerén volt , hogy azt elképzelni se lehetett. Olyannyira akarta újra látni az álmába a fiút , hogy ez sikerült egész éjjel csak őt látta az álma minden egyes részében . De mikor reggel felriadt jött rá , hogy ez csak tényleg álom volt. Felült és körbe nézet a már világos szobájukban . Barátnője még aludt így Liz megint a fürdőszobába vonult ahol gyorsan mindent elvégzett amire szüksége volt. Majd már csak az üde Liz lépet ki az ajtón aki szembe találta magát az épp ásító Sammal. Egymásra mosolyogta és Sam álmosan betántorgót a fürdőbe . Liz azt hitte szegény lány át esik mindenen ami az útjába eset , de nem így lett. Mikor az ajtó becsukta Liz gyorsan magára kapott pár ruhát és írt Samnek egy levelet , hogy elment az első órájára . Majd ezzel kiviharzott szobájuk ajtóján könyveivel a kezében . Nehezen találta meg a termet de épp , hogy beért. Mikor belépet mindenhol ültek egyetlen egy szabad hely volt és még pedig a titokzatos srác mellet . Liz nagyon félt mellé ülni de egyben akart is oda ülni . Lehajtott fejjel sétált fel a terem végébe és állt meg a fiú mellett.
- Öhmm... szabad ez a hely?- kérdezte egy apró mosollyal Liz a fiútól.
- Igen .- mosolygot rá a fiú , a lány elpirulva foglalt helyett és minden áron csak a tanárt figyelte aki már az órát kezdte el tartani de bármennyire szeretett volna oda figyelni nem tudod . A szeme sarkából csak is a mellette ülő fiút nézte aki pont ugyan így tett. Ahogy Liz meg hallotta a csöngött azonnal összeszedte minden dolgát és már rohant is kifelé a teremből . Már a folyóson haladt mikor valaki megfogta a kezét és ezzel szegény lányra a szívbaj hozta .
- Ne haragudj .- kapta el a fiú a kezét a lányról aki ahogy észre vette ki volt az aki ennyire meg ijesztette nyugodtabb lett.
- Semmi baj .- válaszolt a fiúnak .
- Tényleg ne haragudj csak ezt akartam oda adni mert ott hagytad .- nyújtotta a lány felé a füzetét amit eddig észre se vett Liz , hogy elhagyta volna . - Amúgy Adam McCarthy vagyok .- nyújtott ő is kezet Liznek
- Elizabeth Gillbert . - fogadta el a lány és mutatkozott be ő is .
- Szép a neved Líz .- ebbe olyannyira elvörösödött szegény lány , hogy inkább elrohant volna . De a lábát nem tudta fel emelni földbe gyökerezet .
- Köszönöm szépen . - inkább dadogva megköszönte ezt a bókot.
- Hát akkor még remélem össze futunk Liz .- eddig még ilyen soha nem történtén Lizzel a fiú mielőtt elment volna egy puszit nyomot a lány arcára és mosolyogva tovább állt. Liz olyannyira meghökkent , hogy még azután is , hogy becsöngettek mozdulni nem tudott.
Az nap sehova sem ment csak a szobájába feküdt az ágyon és örült annak , hogy rá talált a szerelem de milyen áron . A fiú nem is biztos , hogy szereti de ő bele szeret első látásra. Liz tudta , hogy jobban meg kell öt ismerni-e . Mert akarja őt megismerni jobban mindennél jobban . Nem volt benne biztos , hogy bármi is lesz közte és a szőke hajú fiú között de nem úgy lehet őt ismerni , hogy feladja . Még ha pofára esik akkor is meg teszi mert tudja jól , hogy sokszor csalódott és ez az egy már nem fogja felborítani a kártyavárat amit a fel tudott építeni .
***
Heteken, hónapokon keresztül minden nap Adammel volt és úgy érezte most nem fog elesni ebben az akadályban .Teljes szívéből bele szeretett és megkedvelte a fiút aki mintha pont ugyan így érezhetett a lány iránt. Liz mindent amit csak tudott elmondott a fiúnak és meg bízót benne . Mikor már mind a ketten megismerték egymást , és mindent tudtak egymásról úgy érezték ideje , hogyha valamelyikük lép egyet egy nagy lépést ami elégé megváltoztatja az életüket. De mikor Liz elhatározta magát , hogy ő most meg fogja tenni ezt a lépést olyan történt vele amire nem számított. Abba kellet hagynia iskolát és vissza kellett menni a falujába ahol az anyukája halálos betegen feküdt. Nem tudott választani és nem is akart hiszen , ha Adamet választja akkor nem lehet az anyával az utolsó pillanatban és ezt nem akarta , de ha az anyát választja akkor elveszítse Adamet és tudta , hogy ez lesz a vége. Mert az anyát választotta és szó nélkül hagyta el az egyetemet. Ott hagyta azt a fiút aki lehet , hogy az álmai hercege volt , hogy együtt lehessen az anyával.
Szomorú volt mikor haza ért , de elrejtette magában a szomorúságot és inkább vidám arccal állt anyja elé aki épp , hogy csak nehezen nyitva tudta tartani a szemét. Megígérte neki , hogy nem megy el itt maradt mellett ami csak neki szüksége volt rá. Belül fájt neki , hogy még az anyát is el fogja veszíteni , mert őt a világ minden egyes kincséért nem veszítené el.
A napok csak úgy repültek akkor ott abban az időben . Liz minden nap éjjel- nappal csak az anyja ágya mellett ült és minden gondolatában Adam járkált . Nem tudta őt elfelejteni pedig elkel tudja jól , de nincs az a gondolat ami eltudja zavarni az ő kis sarkából azt az arcot ami minden este a szeme előtt van mikor lehunyja a szemét , vagy a hangja ami mindig a fülébe cseng. Egész nap ahogy az anyját nézni aki mélyen és kedvesen alszik csak arra tud gondolni Vajon mi van vele ? Vajon elfelejtett ?
A napok még jobban gyorsabban és fájdalmasabban teltek Liz számára . - mondta az anya a lányának aki egyszer csak felugrott az ágyra és az anya szemébe nézet.
- Elfogja veszíteni az anyukáját Liz úgy -e ? - kicsi szemi kíváncsisággal tele voltak ahogy feltette a kérdést anyjának .
- El.- szomorú válasz volt amit az anya adott . Vissza feküdt a kis szőke hajú lány anya ölébe és hallgatta tovább a mesét. - December első napja volt mikor Liz úgy ébredt fel , hogy az anyja már nem fog soha többé fel kelni . Pedig mikor előző este vele volt olyan vidám volt, nevetett mosolygót és úgy látszott mint aki élni akar és élni is fog .
***
Két évvel később.
Két év telt el mióta az édesanyja meghalt és nem tudott abban a házban lenni többé elment vissza ment az egyetemre ahol már nem volt ott Adam akire most nagy szüksége volt. Dühös volt magára , hogy elhagyta őt . Dühös volt mert hagyta az anyját meghalni és mert nem tett érte semmit . De azt meg teszi amit meg ígérte neki akkor az utolsó estéjükön . A lány fülében csengett anyja kérése . Ígérd meg nekem kicsim , hogy boldog leszel miután én már el megyek . Tedd le az orvosit és mentsd meg a kicsi emberkék életét mert nélkülük az élet nem élet. Találd meg a megfelelő embert akit szerethetsz . Én mindig is hittem benned, és hinni is fogok benned . Utolsó mondat volt amit az anyja mondott neki . És nem akart csalódást okozni neki ezért meg tette amit ígért neki . Letette az orvosit , és kicsi emberek életét mentette meg . Még ha el veszítette az a fiút akit teljes szívéből szeret és még el se mondhatta neki. - mozogni kezdte anyja ölébe a kis lány addig mozgolódót még végül anyja szemébe nem tudott nézni .
- Anyu úgy-e újra rá talál Adamra? - a kis lány szemében újra kíváncsiság gyúlt de remény is ott csengett az egyik ágon.
- Minden kiderül kicsim .- puszilta meg a homlokát majd tovább mesélte neki a mese végét.- Miután Liz lediplomázott és orvos lett belőle azóta minden egyes napját csak is a kis gyerekek gyógyításának szentelte és annak , hogy rá találjon újra arra a szerelemre amit Adam iránt érzet, de az a szerelem már soha nem jön vissza . Minden nap úgy indult el a munkába , hogy abban reménykezet újra összefut Adammal újra vele lehet . Eddig csak álmodozott erről ám az egyik nap a villamoson véletlenül neki eset egy férfinak . Ahogy a szemébe nézet rögtön fel ismerte azokat a kék szemeket amiket soha nem tudott elfelejteni .
- Adam .- épp , hogy csak kiejtette a száján a nevét a férfinak halvány mosoly terült szét az arcán.
- Elizabeth tényleg te vagy az ?- kérdezte tőle a férfi amint mind a ketten leszállta a villamosról és egymás szemébe nem néztek .
-Igen én vagyok az .- dadogta a lány zavarában a választ . Bele se gondolt mit mond neki ha véletlenül újra látni fogja a őt , eddig csak azt gondolta , hogy látni akarja újra .
- Hol voltál … mikor elmentél az egyetemről miért mentél el ? El akartam mondani neked valamit de nem tudtam .- hajtotta le szomorúan a Adam a fejét.
- Sajnálom , hogy úgy elmentem akkor .. de anyám beteg volt és haza kellett mennem . És mikor vissza mentem már te nem voltál ott . - Liz Adam álla alá nyúlt és felemelte. - Mit akartál nekem akkor elmondani ?- kérdezte kíváncsian a lány .
- Én öhmm... - Adam nem igazán tudta , hogy kezdjen hozzá hiszen lassan eltelt 4 év mikor őt utoljára látta és nem tudta , hogy a lány még mindig érez-e iránta valamit is . Mint ő őiránta . Adam bármit is tett de Liz nem tudta elfelejteni .
- Adam mi a baj ?- kérdezte Liz félénken mert látta a fiú arcán , hogy valami baj van .
- Liz én még mindig vagyis azóta , hogy megláttalak ...- dadogta szegény Adam ott össze vissza a mondatott . Liz nem igazán tudta érteni azt amit ott mond neki a férfi . Próbált oda figyelni hátra össze tudja tenni a mondat darabjait egy értelmes mondattá de ez nem sikerült .
- Kérlek Adam úgy , hogy értsem .- kérte meg .
- Szeretlek !- egy szó volt amit a fiú körbe akart írni de nem tudta így inkább jobbnak látta ha kimondja kerek perec. Liz arcára a döbbenet ült, egy hang nem jött ki a torkán. Amivel meg Adamre hozta a szívbajt , azt hitte a fiú , hogy a lány már nemérdekli és ezért néz így rá . Jobbnak látta ha ő inkább el megy már fordult is meg és indult el a földalatti felé mikor Liz utána napot és magához húzta Adamt és meg csókolta.
- Szeretlek .- mondta ki Liz is elsőként hangosan ezt a kicsi szót amit már olyan sokáig rejtett magában. - a kis szőke tündéri kislány már megint felpattant és anya szemébe nézet.
- Tudtam én tudtam , tudtam !- ugrándozik az ágyon .
- És a érdekel még a mese vége kicsim ?- kérdezte nagy mosollyal az anya.
- Igen !- ezzel leült török ülésbe az anyja elé és árgus szemekkel figyelt tovább. - Liz már csak azt vette észre , hogy az élete nagy fordultatott vett. Minden olyan gyorsan történt körülötte de tudta , hogy a gyorsaság neki nem számít . Mert ott van mellette az a férfi akit szeret és mert megtartotta az ígéretét az anyjának , hogy ő boldog lesz még akkor is mikor ő már nem lesz vele . Ő azt hitte , hogy így neki kerek a világ , hogy ennél boldogabb már nem is lehetne , de családot mert akkor volt teljesen boldog mikor kis lányát foghatta a kezében akit Emma Margalet McCarthy-nak neveztek el . A kislánynak pontosan ugyan olyan szőke haja volt mint az apjának és ugyan olyan csodálatoson kék szemei is . Az arca olyan volt mint Lizé de olyan volt mint az édesanyáé . Benne látta az anyját még akkor is ha csak néhol . Minden nap boldogan nézte kislányát ahogy alszik vagy épp ahogy cseperedik fel , nem akart egyetlen egy kicsi részletről sem lemaradni ami hozzá kötődik. Ez volt Elizabeth álmairól szóló mese . - mosolygót a kis lányra az anyja majd felkapta és megforgatta a levegőbe , majd mielőtt lefektette volna nyomot egy nagy puszit a lány kicsi arcára majd a pihe- puha ágyba dugta és jól betakarta. - Jó éjt Emma .- mosolygott rá majd elindult az ajtó felé.
- Jó éjt anya .- kicsi vékony hang az ágyból majd egy nagy ásítás. Az anya lekapcsolta a villanyt és halkan csukta be az ajtót , majd elindult lefelé. Mikor egy kis emberke neki csapódott a lábának . Azonnal megfordult és a lánya ölelte őt. - Ez a mese a te meséd anya. Szeretlek .- mondta majd nyomot az anya arcára egy puszit és visszafutott a szobájába .
- Igen ez az én mesém . - mosolygót el Elizabeth , hogy a lánya rá jött a mese titkára. Elizabeth azért mesélte el a lányának élete meséjét , hogy megtudja mit élt át az álmaiért és , hogy erőt adjon neki . Mert arra szüksége lesz . Az élet tele van rejtett kicsi csapdákkal amikre ha nem számítasz , mint egy szél vihar úgy dönti fel az eddig felépített kártyaváradat. Ezért fogd meg azt az esernyőt és repül fel az álmaidért…
Vélemények:
Isabella Reed:
Kedves Melii!
Maga az elgondolás nem rossz, viszont a kidolgozáson lenne mit javítani. =/ Azt javaslom, hogy írj többet, kérj segítséget, ha bizonytalan vagy, nézz utána a nyelvtani szabályoknak. :) Sok szerencsét!
Anett:
Jó kis novellát írtál, ami nem a szokásos "meglátom-megszeretem-boldogan élünk amíg meg nem halunk" alapon nyugszik, hanem vittél bele egy kis csavart is. Őszintén szólva egy kicsit erőltetettnek látom a lány érzéseit és nézőpontját. Példának okáért: van egy 20 éves lány, aki még nem volt szerelmes (legalábbis így vettem le), meglát egy srácot, és egy nap múlva már "szereti". A szerelem ennél komplikáltabb dolog, és ha létezik is első látásra, egy ilyen tapasztalatlan lány nem fogja azonnal felfogni, mi is az, amit érez. Aztán a döntése, hogy hazamegy az anyjához, és elhagyja a szerelmét, teljesen irreális. Egyrészt ha az anyja azt akarja, hogy boldog legyen a lánya, akkor nem tűrné el, hogy otthon gubbasszon a betegágya mellett, és végignézze a haláltusáját. Másrészt a leírtak alapján a lány nem bízott a srácban, ha igazán fontosak lettek volna egymás számára, akkor a srác megértette volna, hogy a lánynak el kell mennie. A szakítás viszont jól illett bele, némi külön töltött idő után a szerelmük csak mégerősebb lett, és végül beteljesedhetett.
Nyelvtanilag nézve, azt kell mondjam, nagyon nehéz volt olvasni. A mondatok nagy részét rosszul tördelted, helyenként a szavak sorrendje sem volt megfelelő. Rengeteg elválasztási, ragozási stb, hiba volt benne, ami rontott az értékén. Értem én, hogy a történetre koncentráltál, de egy novellának kívül-belül tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy élvezhető legyen.
Helena Silence:
Sok a betűtévesztés és a helyesírási hiba, ezek már az elején élvezhetetlenné teszik a történetet. Gyakran váltogat az író a mesélő és a főszereplő személye között, mintha mindkettő ő akarna lenni. Később egyre rosszabb lesz. Tényleg olyan a történet, mintha egy kislány írta volna, akinek az egyetemről, a barátságról, a szerelemről és a szórakozásról nagyon gyerekes elképzelései vannak. Nagyon-nagyon sok fejlődésre van szükséged!
Szatti:
A novellád számomra egy kedves mese, történet, ami bemutatja azt, hogy mindig higgyünk az álmainkban. Annyit kifogásoltam csak az egészben, hogy én a helyében nem vezettem volna elő egy olyan helyzettel, hogy az anya mesél a lányának. Mert lényegében, ők semmit nem szerepeltek, csak a mese karakterei és ezt feleslegesnek tartottam, habár adott egy keretet a történetnek.
Jobban ügyelned kellene a mondatok alakítására, kicsit kezdőnek éreztelek, kiforratlan stílusban, de egész ügyes. Van még mit fejlődnie.
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a kritikát és befogom tartani , és fejlődni is fogok . Hát ez így sikerült . Remélem lesz jobb:D
Puszi Meli