Gréta Mason írása

Gréta képe:

Ahogy ő látta:

Gréta Mason

Sötét barátság

 A világon sokféle ember él. Vannak, akik sikeresek, vannak, akik kevésbé. Bár ez is sok mindentől függ. Vannak a bátrabbak, akik belevágnak egy ajánlkozó lehetőségbe, pedig még abban sem biztosak, hogy megérik a holnapot, és vannak olyanok, akik csak várnak a csodára. Én az első változatba tartozok. Fél éve még abban sem voltam biztos, hogy lesz mit ennem, ma pedig már híres modell vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire viszem. Régen minden kis munkának örültem…

   − Alyson, még van két perced és te jössz. – szakított ki a gondolataim közül James. Ő az én drága menedzserem, nélküle most sehol sem lennék. Nagyon sokat köszönhetek neki, mondjuk úgy, hogy az életem is, az Új életem.

   − Egy pillanat és készen vagyok, csak kell még egy kis smink. – mondtam idegesen. Mindig így viselkedem, ha késésben vagyok. Gyorsan megigazítottam a sminkem és már szaladtam is.− Itt vagyok, máris kezdődhet.

   Magamra vettem egy műmosolyt, és elindultam a kifutón. Lassan lépkedtem, próbáltam nem a vakuk villogására figyelni és épen visszamenni a falak mögé. Eddig még fel sem tűnt, hogy milyen hosszú is ez a kifutó. A végénél megfordultam kétszer, majd indultam is vissza. Ahogy visszaértem rögtön odajött hozzám James.

   − Jaj, angyalkám, mondtam már, hogy szuper vagy? – mondta egy mosoly kíséretében, majd megölelt. Ő olyan számomra, mintha a bátyám lenne. – Mibe szeretnél jönni a ma esti bálra? – kérdezte kicsit később.

   − Arra gondoltam, hogy a múltkori feketés ruhában mehetnék. – ez alatt a fél év alatt nagyon sok ruhát viseltem már a kifutón, de nem sok nyerte el a tetszésem. De ebbe rögtön beleszerettem. Lehet, hogy azért, mert hosszú uszálya van, vagy a színe miatt, nem tudom.

   − Ez nagyon jó ötlet. Az a ruha tökéletesen állt rajtad, mintha csak rád szabták volna. – mindig tudja, hogy mit kell mondani. – Hatra érted megyek, addigra készülj el, kérlek.

   − Nyugodj meg, készen leszek addigra. – ameddig beszélgettünk, elindultunk az öltöző felé.

   − Jól van angyalkám, én most megyek. Hatra nálad leszek. Addig érezd jól magad. – adott egy puszit és már el is tűnt a sok ember között a folyosón.        

   Én bementem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. Összeszedtem a holmim és már indultam volna hazafelé, ha nem botlok bele Jane-be.

   − Hová ilyen sietősen? – kérdezte kuncogva Jane. Ő az egyik legjobb barátnőm, sőt csak benne bízok igazán. Mindig tudja, hogy mikor van szükségem egy igaz barátra. Már az első napon belopta magát a szívembe. Mielőtt még idejöttem volna, James az ő menedzsere volt, de aztán átállt hozzám, Jane mégsem haragudott meg rám.

   − Hazafelé sietek, szeretnék egy kicsit pihenni a bál előtt.

   − Akkor nem tartalak fel. Jó pihenést. −  mondta egy mosoly kíséretében, majd elment mellettem. Én is elindultam a magam irányába, jelen esetben hazafelé.

********

   − Megérkeztünk.− szólt hátra a sofőr. James kiszállt, majd nekem is kinyitotta az ajtót. Ahogy kisegített, rögtön indultunk is a hajó felé, mivel ezt a bált Charles Black rendezi a saját jattján. Ő a divatvilág egyik leggazdagabb tervezője, most pedig engem szeretne modellnek az új kollekcióhoz.

   − Készen állsz? – James jobban izgult, mint én, pedig neki semmi oka nem volt rá.

   − Én mindig készen állok. – mondtam egy mosoly kíséretében. Majd elindultunk a hajóra.

   Ennyire nem izgultam már több éve. Érzem, hogy ma is az életem egy fordulópontjához érkeztem. A jövőm függ a mai estétől.

   − Alyson, James! Nagyon örülök, hogy eljöttetek. Remélem, az este folyamán lesz alkalmunk nyugodtan beszélni. – jött oda hozzánk Charles.

   − Ha nem haragszotok, én elmennék egy kicsit sétálni, ti addig nyugodtan beszéljétek meg ezt az egészet. – mondtam kicsit fáradtan. Belefáradtam a mai napba. Már nem volt erőm színészkedni, így inkább kimentem egy kicsit levegőzni.

   Ahogy kijöttem megálltam a móló elején és gyönyörködtem egy kicsit a tájban. A hold fénye megcsillant az óceán vizén és gyönyörű összhatást nyújtott a fekete éjszakában. Ahogy kiszelőztettem a fejem indultam volna vissza, de ahogy megfordultam egy durranást hallottam és megláttam, magam mellett elrepülni egy golyót. Félelem járta át az egész testem. Tudtam, ha nem akartam volna elindulni vissza, már lehet, hogy nem is élnék.

   Nem tudtam mit tegyek. A lábaim saját maguktól indultak el. Hideg szél fújt, de ez sem zavart, csak futottam, még a cipőim is lerúgtam szaladás közben. A móló végéig futottam, de ott már nem tudtam hova menni. Hallottam, ahogy utolért és megállt. Lassan megfordultam, ha már meghalok, legalább lássam a gyilkosom arcát alapon. De ahogy megfordultam, olyan látványban lett részem, amire soha nem számítottam volna.

   Igaz az a mondás, hogy a halálunkon lepereg a szemünk előtt az életünk. Ilyenkor jön rá az ember, mennyi mindent csinálna másképp most.

   − Elvettél tőlem mindent, hát most törlesztek.− mondta dühösen, majd elindult felém, megállt előttem, és meghúzta a ravaszt. Fájdalom nyilallt a hasamba és éreztem, hogy zuhanok hátrafelé. Utolsó erőmből még elkaptam a kezét, így ő is velem zuhant a hideg vízbe.

The New Times magazin

„Szomorúság lepte el mindenki szívét ma. Tegnap éjjel életét vesztette két fiatal modell, a húsz éves Alyson Stewart  és a huszonegy éves Jane Fox. Alyson Stewart este még James Connor társaságában jelent meg a Black jótékonysági bálom, majd rosszullétre hivatkozva elhagyta a hajót. Ekkor látták utoljára. A hírek szerint Alyson hasában egy golyót találtak. A rendőrség még nyomoz az ügyben. James Connor teljesen magába fordult az esemény után, jelen pillanatban kórházban van. A divatvilág két modellel lett szegényebb. Ők nyugodjanak békében.”

Vélemények:

Isabella Reed:

Kedves Gréta!

Talán azért kedvelem ezt a pályázatot, mert annyira érdekes, ki mit lát egy képen. Neked is érdekes elgondolásod született, ami nem volt rossz. Kicsit fura volt ez a hirtelen váltás Jane-ben, még ha előre is tervezte… Gyorsnak tűnt.

Helena Silence:

A történet kiforratlan és kevéssé megalapozott. Azért, mert egy modell elveszti egy másik modell miatt a menedzserét, még nem válik gyilkossá. Esetleg ha a szerelme lett volna, már mindjárt érthetőbb lenne. A végén lévő tudósítás a két nő haláláról jó ötlet, szépen lezárta vele a szerző a történetet. Kevés dolog derül ki a főszereplőről, kissé felszínes egyéniség. Egy-két mondatban még részletezni kellett volna a múltját. A férfi szereplő kevéssé férfias. Nőiesen beszél, és viselkedik. A lövés nekem nagyon kalapból előrántottnak tűnik, érdemes lett volna valamivel előtte utalni rá. Néhol kicsit suta a fogalmazás, de nem lett rossz. Több részlet kell bele, és egy nagyon jó novellát kaphatunk.

Anett:

Szép történetet kreáltál, ami remekül illett a kapott képhez, de egy kicsit elsietettnek éreztem az egészet. A kifutóra való kivonulást nyugodtan kihagyhattad volna belőle, még a barátnővel való találkozást is feleslegesnek éreztem. Értem, hogy be akartad mutatni a másik lányt is, de ezeket az infókat gondolatként vagy emlékként megfogalmazva sokkal szívesebben olvastam volna. Kezdhetted volna rögtön azzal, hogy Alyson a bálon van, és a gondolatain át ismerhetjük meg a többi embert, majd kimegy a friss levegőre, és végül meghal. A novella végén az újságcikk nagyon jó ötlet volt, rövid, frappáns összefoglalása a történetnek, legalábbis, hogy kívülről milyennek tűnt az az este.


Szatti: 

A kép nagyon illett a történet hangulatához. Tetszett az ötlet, az alapgondolata a műnek, de kicsit félkésznek éreztem. Elindult és egyszer csak befejeződött, de igazán semmi nem derült ki. Sem az, hogy ki a tettes, a párbeszédek feleslegesek voltak, erőltetettek, hamar történtek az események, én még dolgoztam volna rajta. Valami csattanó, frappáns befejezés kellett volna a végére és nagyobb átgondolást igényelt volna maga a történet is.