Oldalak

2015. március 2., hétfő

Anne P. Simon verse


Létezett-e, vagy talán nem is volt...


Bevezetés:

Kezében volt a hatalom,
A cél pedig egy álom volt.

Nem ezt jósolták a csillagok,
Nem ezért ragyogott a Hold.

Kezében volt a hatalom,
A cél pedig egy álom volt.

Utálta a szót: gonosz,
De sajnos elnyelte a mámor.

Nem ezt jósolták a csillagok,
Nem ezért ragyogott a Hold.

Ma már otthona a Pokol,
Büszke arra, hogy démon.

Elbeszélés:

1.
A házak falain suttogás,
Nem merik mondani: Mennyország.

Félnek, félnek, hogy rájuk kiált,
Életüket elveszi egy kívánság.

A házak falain suttogás,
Nem merik mondani: Mennyország.

Mindennapjaik csupa hazugság,
Mert kezébe került a kristály.

Félnek, félnek, hogy rájuk kiált,
Életüket elveszi egy kívánság.

A faluban már nincs megbánás,
Nem létezik a szabadság.

2.
Az embereket cella várja,
Elítélte őket a Halhatatlan.

Minden perc, szó drága.
Örök börtön ez számukra.

Az embereket cella várja,
Elítélte őket a Halhatatlan.

Ő virul asszonyok imádatára,
Erő pezsdül benne férfihalálra.

Minden perc, szó drága,
Örök börtön ez számukra.

Rettegnek, mikor ránéznek az angyalra,
A gyönyörű, csillogó arcra.

3.
Csatáktól szenved gonosz lelke,
Az állandó harctól néha fáradt, gyenge.

Sokszor kimegy a tengerhez,
Friss levegőt szív a herceg.

Csatáktól szenved gonosz lelke,
Az állandó harctól néha fáradt, gyenge.

Verejtéktől gyöngyözik keze,
Ahogy a kardért nyúl, hogy felemelje.

Sokszor kimegy a tengerhez,
Friss levegőt szív a herceg.


Teste remeg, kimerült szellem,
Szeme villog, nincs benn szeretet.

4.
Gondolják, tudják, nincs szíve,
Fekete, csillogó tinta a vére.

Boldoggá teszi más gyűlölete,
Ha viszályt szíthat egy életre.

Gondolják, tudják, nincs szíve,
Fekete, csillogó tinta a vére.

Azt mondják, egyszer már újjászületett,
Meghalt, megölték, s most csak kísértet.

Boldoggá teszi más gyűlölete,
Ha viszályt szíthat egy életre.

Még a világ kezdetén bűvöletbe esett,
Megromlott, Sátánná lett.

Befejezés:

1.
Uralkodott, uralkodott,
Hatalmat kapott.

Célja, valamilyen álma volt,
De felemésztette a démon.

Uralkodott, uralkodott,
Hatalmat, tisztséget kapott.

Jó, okos fiú volt,
Szerette apját, dolgozott.

Célja, csendes álma volt,
Titok, a démon titok volt.

Kedvelték, de csak látszat volt,
A világ felé álcát mutatott.

Megjátszott, már mindent megjátszott,
Leigázta hazáját, az országot.

Kedves, segítőkész fiú volt,
Apja halálakor virágot vitt a sírhoz.

Titok, az is titok volt,
Hogy ő, egyedül ő volt a gyilkos…

2.
Létezett, vagy talán nem is volt?
Valami azonban a faluban tombolt.

Nem maradtak fenn írások,
Létezett-e, vagy kitaláció?

Uralkodó volt, zsarnok,
Belül férgek rágták, haldoklott.

Szíve nem, sosem volt,
Csecsemőként is csak vicsorgott.

Állat volt, vad dolog,
Létezett-e, vagy talán nem is volt…

Élete egy hatalmas várrom,
Összedőlt, lelke nem is volt…

3.
Csak suttogás, képzelgés volt,
Egy csendes éjjelen elkárhozott.



Ihlette:
The Red Riding Hood, The Moovie
2013. 04. 11.

A zsűri véleménye

Isabella Reed: Kedves Anne! Hát ez érdekes volt. Nem mondom, hogy nem tetszett, van egy bizonyos sötét hangulata, ami magával ragadó. Számomra viszont egyáltalán nem adta vissza a képet, vagy annak hangulatát, hiába egy romos helyet látunk. A cím kissé túlbonyolított, igazából az, hogy "létezett-e" és hogy "talán nem is volt" ugyanazt fejezi ki, én pedig úgy sejtem te valamiféle ellentmondást akartál kihozni belőle. Ezeket sajnálom.
Ezen kívül viszont egyedi, talán néhol a rímeken még csiszolnék. Gratulálok! 

Szatti: Kedves Anne! Kicsit vegyesek az érzelmeim ezzel az alkotással kapcsolatban. Összességében, talán tetszett, de részeire bontva és részleteiben nézve a leírtakat, eléggé kuszának éreztem, nem volt központi gondolata számomra, és inkább szavakkal való játéknak tűnt baljós és sötét hangulatban, mintsem tartalommal rendelkező versnek, elbeszélésnek. A sorok pedig egyáltalán nem tükrözték számomra a kép mondanivalóját. Tetszett az alapötlet, ahogyan előbb is írtam, a szavakkal való játék, de a hatás mégis elmaradt. Ami nekem zavaró volt, a tördelés. Két sorokra tagoltad a szöveget, és ha több gondolatot egybe fontál volna, talán kevésbé alakult volna ennyire szaggatottra a hangvétele és a természetes ritmusa. Érdemes lenne a történetet, ami a fejedben kirajzolódott, előbb ténylegesen történetnek, novellának kidolgoznod és csak utána verssé "csonkítanod". Ezáltal, te is jobban átláthatnád a történéseket és egyszerűbb lenne a fontos dolgokat megragadni. Így, nem állt össze a kép.

Victoria: Alapvetően nem volt rossz, voltak jó rímek, szójátékok, de nem igazán tudtam koncentrálni a vers fő mondanivalójára. A képhez nem igazán illett.

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Tudtam, hogy nem illik ide, vagy valami ilyesmi. Nem ez az első vers amit írtam, ez csak egy hirtelen életérzés volt anno. És valami olyasmit olvastam az oldalon, hogy emlék... Hát, nekem erről a képről eszembe jutott ez a versem, és ezért küldtem el. De ezt leszögeztem az e-mailemben is. Nem a képről írtam a verset, csak eszembe jutott róla. Köszönöm szépen a kritikákat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anne! A pályázat valóban emlékekről szól, de azokról, amik valószínűleg a képeken látható épületekben, helyeken történtek. Rendben van, hogy neked eszedbe juttatta a versed, viszont nem illett a képhez, amit a feladathoz kaptál. :)

      Törlés