Anne P. Simon verse

Létezett-e, vagy talán nem is volt...

Bevezetés:

Kezében volt a hatalom,

A cél pedig egy álom volt.

Nem ezt jósolták a csillagok,

Nem ezért ragyogott a Hold.

Kezében volt a hatalom,

A cél pedig egy álom volt.

Utálta a szót: gonosz,

De sajnos elnyelte a mámor.

Nem ezt jósolták a csillagok,

Nem ezért ragyogott a Hold.

Ma már otthona a Pokol,

Büszke arra, hogy démon.

Elbeszélés:

1.

A házak falain suttogás,

Nem merik mondani: Mennyország.

Félnek, félnek, hogy rájuk kiált,

Életüket elveszi egy kívánság.

A házak falain suttogás,

Nem merik mondani: Mennyország.

Mindennapjaik csupa hazugság,

Mert kezébe került a kristály.

Félnek, félnek, hogy rájuk kiált,

Életüket elveszi egy kívánság.

A faluban már nincs megbánás,

Nem létezik a szabadság.

2.

Az embereket cella várja,

Elítélte őket a Halhatatlan.

Minden perc, szó drága.

Örök börtön ez számukra.

Az embereket cella várja,

Elítélte őket a Halhatatlan.

Ő virul asszonyok imádatára,

Erő pezsdül benne férfihalálra.

Minden perc, szó drága,

Örök börtön ez számukra.

Rettegnek, mikor ránéznek az angyalra,

A gyönyörű, csillogó arcra.

3.

Csatáktól szenved gonosz lelke,

Az állandó harctól néha fáradt, gyenge.

Sokszor kimegy a tengerhez,

Friss levegőt szív a herceg.

Csatáktól szenved gonosz lelke,

Az állandó harctól néha fáradt, gyenge.

Verejtéktől gyöngyözik keze,

Ahogy a kardért nyúl, hogy felemelje.

Sokszor kimegy a tengerhez,

Friss levegőt szív a herceg.

Teste remeg, kimerült szellem,

Szeme villog, nincs benn szeretet.

4.

Gondolják, tudják, nincs szíve,

Fekete, csillogó tinta a vére.

Boldoggá teszi más gyűlölete,

Ha viszályt szíthat egy életre.

Gondolják, tudják, nincs szíve,

Fekete, csillogó tinta a vére.

Azt mondják, egyszer már újjászületett,

Meghalt, megölték, s most csak kísértet.

Boldoggá teszi más gyűlölete,

Ha viszályt szíthat egy életre.

Még a világ kezdetén bűvöletbe esett,

Megromlott, Sátánná lett.

Befejezés:

1.

Uralkodott, uralkodott,

Hatalmat kapott.

Célja, valamilyen álma volt,

De felemésztette a démon.

Uralkodott, uralkodott,

Hatalmat, tisztséget kapott.

Jó, okos fiú volt,

Szerette apját, dolgozott.

Célja, csendes álma volt,

Titok, a démon titok volt.

Kedvelték, de csak látszat volt,

A világ felé álcát mutatott.

Megjátszott, már mindent megjátszott,

Leigázta hazáját, az országot.

Kedves, segítőkész fiú volt,

Apja halálakor virágot vitt a sírhoz.

Titok, az is titok volt,

Hogy ő, egyedül ő volt a gyilkos…

2.

Létezett, vagy talán nem is volt?

Valami azonban a faluban tombolt.

Nem maradtak fenn írások,

Létezett-e, vagy kitaláció?

Uralkodó volt, zsarnok,

Belül férgek rágták, haldoklott.

Szíve nem, sosem volt,

Csecsemőként is csak vicsorgott.

Állat volt, vad dolog,

Létezett-e, vagy talán nem is volt…

Élete egy hatalmas várrom,

Összedőlt, lelke nem is volt…

3.

Csak suttogás, képzelgés volt,

Egy csendes éjjelen elkárhozott.

Ihlette:

The Red Riding Hood, The Moovie

2013. 04. 11.

A zsűri véleménye

Isabella Reed: Kedves Anne! Hát ez érdekes volt. Nem mondom, hogy nem tetszett, van egy bizonyos sötét hangulata, ami magával ragadó. Számomra viszont egyáltalán nem adta vissza a képet, vagy annak hangulatát, hiába egy romos helyet látunk. A cím kissé túlbonyolított, igazából az, hogy "létezett-e" és hogy "talán nem is volt" ugyanazt fejezi ki, én pedig úgy sejtem te valamiféle ellentmondást akartál kihozni belőle. Ezeket sajnálom.
Ezen kívül viszont egyedi, talán néhol a rímeken még csiszolnék. Gratulálok! 

Szatti: Kedves Anne! Kicsit vegyesek az érzelmeim ezzel az alkotással kapcsolatban. Összességében, talán tetszett, de részeire bontva és részleteiben nézve a leírtakat, eléggé kuszának éreztem, nem volt központi gondolata számomra, és inkább szavakkal való játéknak tűnt baljós és sötét hangulatban, mintsem tartalommal rendelkező versnek, elbeszélésnek. A sorok pedig egyáltalán nem tükrözték számomra a kép mondanivalóját. Tetszett az alapötlet, ahogyan előbb is írtam, a szavakkal való játék, de a hatás mégis elmaradt. Ami nekem zavaró volt, a tördelés. Két sorokra tagoltad a szöveget, és ha több gondolatot egybe fontál volna, talán kevésbé alakult volna ennyire szaggatottra a hangvétele és a természetes ritmusa. Érdemes lenne a történetet, ami a fejedben kirajzolódott, előbb ténylegesen történetnek, novellának kidolgoznod és csak utána verssé "csonkítanod". Ezáltal, te is jobban átláthatnád a történéseket és egyszerűbb lenne a fontos dolgokat megragadni. Így, nem állt össze a kép.

Victoria: Alapvetően nem volt rossz, voltak jó rímek, szójátékok, de nem igazán tudtam koncentrálni a vers fő mondanivalójára. A képhez nem igazán illett.