Oldalak

2015. március 17., kedd

Diara verse

Feledés 

Egy kis ház,
melyet benőtt a gaz;
egy tisztás,
mely tán sosem volt igaz.
Befedte az erdő homálya,
nem maradt senki,
ki még odatalálna.

Egy arc,
melybe az idő belemart;
egy mondat,
amit hevesen elhadart.
egy pillanat,
mit a szív nem feledne,
de gátat szab neki az elme.

Egy mosoly,
mi mosolyt fakasztott;
egy kérdés,
ami tán elhangzott.
Emlék mindez,
vagy csupán álom,
s én az ébredést várom?

Egy gondolat,
csak egy foszlány;
egy könnycsepp,
egy száraz orcán.
Még hogy az idő orvos!
Nem...
sokkal inkább emlékgyilkos.

Egy érzés,
ami sebként lüktet;
egy halk sóhaj,
mi bensőmben reszket.
Ennél több kell,
mert a feledés fáj;
emlékezni kell, emlékezni muszáj.


A zsűri véleménye



Isabella Reed: Kedves Diara! Nagyon szép verset írtál, köszönöm, hogy olvashattam. Volt hangulata, passzolt a képhez is. Formailag is rendben van. Lendületes, nincsenek kirívó sorok. Gratulálok!

Szatti: Szépen fűzted össze a rímeket és szép volt a tartalom is. Tetszett a hangulat, amit megteremtettél és az érzések is, amelyeket megragadtál. Gratulálok a munkádhoz! :)

Victoria: Maga a vers tetszett, és az, ahogy a képhez kapcsolódott, de tartalomban és hosszban kicsit többet is elviseltem volna.

1 megjegyzés:

  1. Sziasztok,

    köszönöm a véleményeket, igazán örülök, hogy tetszett. :-)

    Victoria, őszinte leszek: én is. :-P :-)

    VálaszTörlés