Diara verse

Feledés 

Egy kis ház,

melyet benőtt a gaz;

egy tisztás,

mely tán sosem volt igaz.

Befedte az erdő homálya,

nem maradt senki,

ki még odatalálna.

Egy arc,

melybe az idő belemart;

egy mondat,

amit hevesen elhadart.

egy pillanat,

mit a szív nem feledne,

de gátat szab neki az elme.

Egy mosoly,

mi mosolyt fakasztott;

egy kérdés,

ami tán elhangzott.

Emlék mindez,

vagy csupán álom,

s én az ébredést várom?

Egy gondolat,

csak egy foszlány;

egy könnycsepp,

egy száraz orcán.

Még hogy az idő orvos!

Nem...

sokkal inkább emlékgyilkos.

Egy érzés,

ami sebként lüktet;

egy halk sóhaj,

mi bensőmben reszket.

Ennél több kell,

mert a feledés fáj;

emlékezni kell, emlékezni muszáj.

A zsűri véleménye

Isabella Reed: Kedves Diara! Nagyon szép verset írtál, köszönöm, hogy olvashattam. Volt hangulata, passzolt a képhez is. Formailag is rendben van. Lendületes, nincsenek kirívó sorok. Gratulálok!

Szatti: Szépen fűzted össze a rímeket és szép volt a tartalom is. Tetszett a hangulat, amit megteremtettél és az érzések is, amelyeket megragadtál. Gratulálok a munkádhoz! :)

Victoria: Maga a vers tetszett, és az, ahogy a képhez kapcsolódott, de tartalomban és hosszban kicsit többet is elviseltem volna.