Bejegyzések A.A. naplójából 40.

Január 21. Csütörtök

Tea nem érti, miért nem megyek el reggel a megbeszélt időpontra a dokihoz.

– Jól vagyok.

– Ebben a percben talán igen, de ki tudja, mi lesz fél óra múlva. Meg kell vizsgálnia…

Kopogás szakítja félbe. Tea nyit ajtót, majd döbbenetében felszisszen. Már megint ő…

– Audrey-ért jöttem.

– Mit keresel itt? – pattanok fel az ágyról. Noah kócosan, fáradt szemeit forgatva von vállat.

– Annyira már ismerlek, hogy tudjam, kíséret kell a dokihoz.

Tea percek óta lefagyva bámulja a fiúnak semmiképp nem nevezhető Noah-t. Felettébb kínosan érzem magam.

– Nem kell – kapom fel a könyveimet, hogy jelezzem, az úti célom innen az osztályterem.

– Idefigyelj, Csínó, nincs könnyű reggelem, úgyhogy örülnék, ha nem kéne a vállamon cipelnem a rendelőig.

Az elszántság a tekintetében és a döbbenet Teáéban meggyőz, hogy egyszerűbb bevállalni egy esetleges rossz hírt, mint az intézet pletykaáradatát.

– Nem kellett volna csak így beállítanod – morgom, miközben átvágunk az udvaron.

– Zavarba hoztalak?

– Nem.

– De a barátnődet igen. Talán ez zavar?

– Nem.

– Zent vártad?

– Hol van?

– Órán, ahol lennie kell.

Erre nem válaszolok. Egyértelmű, hogy Noah rövid pórázon tartja az öccsét az eset óta.

A doki ajtaja nyitva, mikor megérkezünk. Halkan kopogok, mire Dr. Rider fel sem nézve a papírjaiból, int, hogy lépjek be. Sikerül Noah orra előtt becsuknom az ajtót.

– Hogy érzed magad, Audrey? – szentel végre nagyobb figyelmet a nő, mikor felülök a vizsgálóasztalra.

– Jól.

– Semmi görcs vagy hányás?

– Semmi.

Alig öt perc alatt végzünk is. Semmi észrevehető jele betegségnek.

– Biztos, hogy jól vagy? – fürkész a doki. – Noah Wymar nem az a tipikus jó barát. Ha akar tőled valamit, vagy kényszerít valamire, nyugodtan elmondhatod.

– Ő csak… nem kényszerít semmire – nyögöm ki. Mit is mondhatnék? Hogy igazából az öccsét akarja kiengesztelni azzal, hogy állandóan utánam mászkál? Már ha így van. De még én magam sem tudom igazán, mit miért tesz.

Kimegyek a szobából, Rider gyanakvása idegesítő. Noah természetesen a váróban ül. Rider megkérdezi tőle, hogy van Zen, aztán magunkra hagy.

– Mi van? Úgy nézel ki, mintha túl sok tejet öntöttek volna a kávéba.

Figyelmen kívül hagytam a bőrszínemre vonatkozó felettébb szellemes megjegyzést. A rendelő szagától mindig rám jön a rosszullét.

– Rider szerint rossz hatással vagy rám. – Majdnem ezt mondta.