Hikari94 novellája

Túl hamar felnőni

Sokszor nem könnyű, a kamaszokkal, hiszen nem gyerekek már, de még nem is nőttek fel. Töprengenek, hogy mi, miért is történik és mi volna a helyes út. Amivel kicsinek nem foglalkoztak, azon most hosszú ideig gondolkoznak. Bár valamikor a helyes út az, ami nem vonzza a fiatalokat, mert a rosszaság olykor jó. Hiszen a tinik is olyanok, mint a gyerekek csínyeket tesznek, de nem olyat, hogy elveszik a társuk játékát. Hanem sokkal súlyosabb tetteket követnek el, aminek bizony hamar meg van a következménye. Csak később ébrednek rá, hogy jó lett volna a szülőkre hallgatni és akkor nem lenne meg a baj…

Tapasztaltam magamon milyen is zabolátlannak lenni és felelősség tudat nélkül élni. Négy éve mi is benne voltunk a rosszba, aminek bizony a mai napig megvan a következménye és örök életre emlékeztet minket arra az éjszakára.

Tizenöt éves voltam mikor elkezdett vonzani minket a barátnőmmel a buli és a bandázás. Kezdetben még úgy voltam vele, hogy ebből semmi jó nem származna, nem leszünk attól nagyobb lányok, ha rosszat teszünk. Aztán mégis belementem a rosszba… Először csak csodáltuk Kyle Bridget, hogy milyen merész és milyen vagány tinédzser. Mi is a baráti körébe akartunk tartozni, nála mindennapos volt a cigi, a fiúk, hétvégén az alkohol, a száguldozás az autópályán és a hajnalba véget érő őrület. Mi is ennek a részesei akartunk lenni Tarával, a barátnőmmel. Az iskolában a szünetben láttuk őt végig vonulni a barátaival és a barátnőivel, mi is akartunk lenni valakik.

- Mi sosem leszünk olyanok, mint Kyle. – sóhajtott a barátnőm.
- Ugyan már szerintem nem olyan nagylány ez a Kyle. – feleltem neki, de ez nem volt igaz, mert sóvárogtam a klubjába.
- Ezt pont te mondod? Tudom, hogy ő a példaképed. – mosolygott, miközben elővette a szekrényéből a matek felszerelést.
- Miért neked nincs példaképed? – fordultam a barátnőm felé, aki mosolygott és a fejét rázta. – Tudom, hogy igen is van példaképed, csak nem mered bevallani. – húztam az agyát, mire felsóhajtott.

Kyle és a bandája épp mögöttünk ment el, mikor végig néztek rajtunk és sütött róluk a lenézés és a megvetés. Megelégeltem azt, hogy nem lehetek valaki mellettük és az örök vesztes maradok Tarával együtt. Tarával megbeszéltük, hogy mivel péntek van, ezért ott alszik nálunk. Anyával, meg is beszéltem, apa is belement, bár neki fontosabb dolga is volt, mint az, hogy kialszik nálam ugyanis az üzleti ügyekkel kellett foglalkozni illetve a beszédét írta meg.

Este át is jött, és egy csomót nevettünk. Teszteket töltöttünk ki a tini újságokból illetve kibeszéltük az iskola legédesebb fiúit, aki Brendon Hill volt és Matthew Jason Way.

- Matt olyan aranyos fiú, de sose állna velem szóba. – sóhajtott fel Tara.
- Figyelj, te mindig ilyen akarsz maradni amilyen most vagy?! – kérdeztem, mire csak érthetetlenül nézett rám, mandula alakú barna szemeivel. – Úgy értem, ha Kyle bevenne minket maguk közé, akkor már is elérhetőek lennének a fiúk. Szerinted nem ciki, hogy tizenöt évesen még nem volt fiúnk? – kérdeztem
- Én is sokat gondolkoztam ezen, úgy volna jó, ha a szülők is tudnának arról, hogy mikor megyünk bulizni és mikor hol vagyunk. Szerintem így a fair. – mondta
- Igen, na, majd beszélünk velük erről! – kacagtam, majd folytattuk a szórakozást.

Másnap a szüleim elé álltam és beszélni akartam velük erről.

- Apa figyelj, mivel tizenöt éves vagyok, ezért szeretném, ha elmehetnék bulizni néha. Persze szólnék, hogy mikor, hova és kivel megyek. Tara is jönne velem.
- Buli tizenöt évesen? – kérdezte szemrehányóan és döbbenten.
- Igen. Miért?
- Fiatal vagy még ehhez, majd két év múlva.
- Mi? – akadtam ki.
- Jól hallottad kisasszony, nem lesz az, hogy itt éjszakázni fogsz tízen akárhány évesen, azt most ki alszod! A pia, a drog meg az a világ nem neked való. A bulizó helyeken szerinted mégis mi van, limonádé?
- Ti sose engedtek meg nekem semmit!
- Ne is csodálkozz, amíg nem változtatsz a követelőzéseden meg ezeken addig nem is lesz buli. – zárta le a témát apám.

Akkor úgy gondoltam, hogy eléggé önálló vagyok ahhoz, hogy titokban kezdjek beilleszkedni majd Kyle társaságába. Tarával meg is beszéltük, hogy miután neki se engednek semmit a szülei, ezért majd elintézzük mi azt, hogy mehessünk bulizni engedély nélkül. Azzal kezdtük, hogy cigiztünk a banda előtt, mire csak az elején kinevettek minket. Mondanom se kell, hogy rosszul lettünk a cigitől elég rendesen. Aztán rájöttünk, hogy olyannak kell lennünk amilyenek ők, ezért a flegmázás, a beszólogatás is a védjegyünk lett. Furcsa volt ez az egész, de úgy voltam vele, Tarával, hogy megéri, hogy mi is legyünk valakik. Miután látták, hogy milyenek is lettünk elkezdtek maguk közé venni, egyre többet lógtunk velük a szünetekben, majd iskola után. Aztán már este nyolcig is velük voltunk a játszótéren vagy a kocsmában, utána lassan hazugságokkal azt is elértük, hogy egész éjszakára Kyleval és a haverokkal lógjunk. Matt és Brendon is másként viszonyult hozzánk, lettünk valakik, belementünk a rosszba és ezért elfogadtak minket. Az alkoholt sem vetettük meg, sokszor részegen támolyogtunk és viháncoltunk, mint az olcsó lányok. De minket az sem érdekelt…A szüleinknek nem tűnt fel a változás, ami jó volt ugyanis nem akartunk magyarázkodni nekik. Úgy éreztük, hogy sose voltak fiatalok és sose érezték azt, amit mi éreztünk.

- El sem hiszem, hogy valóban a társaság része lettünk, nem vagyunk azok, akik voltunk és bevallom oltári jó menőnek lenni. – mondtam Tarának.
- Én már nem tudom mi a helyes. – felelte nekem
- Tara most miért csinálod ezt? – kérdeztem, mivel nem tudtam mire vélni a változást. – Idáig az volt az álmunk, hogy legyünk valakik és a lázadozással, meg a piával ezt el is értük.
- Ilyen áron kell menőnek lenni, hogy szeressenek? – kérdezte idegesen, mire nyeltem egy nagyot. – Kivetkőztünk magunkból: az alkohol, a cigi és az éjszakázás még nem nekünk való.
- Ugyan már mások csinálják és nem halálos betegség. – mondtam neki lekezelően.
- Azok mások és nem mi. – mondta – Különben is Matt, Brendon, Kyle már mind elmúltak tizennyolc évesek, azért kicsit más a két korosztály.
- Ha ennyire félsz, akkor menj haza! – szóltam neki, mire odajöttek a fiúk.
- Mi a baj lányok? – kérdezte Matthew.
- Semmi. Ugyan mi volna? – kérdeztem – Lazulunk! – mosolyogtam.
- Helyes, akkor gyertek velünk! – szólt Brendon, majd megfogta a kezem és visszamentünk a házba, mert akkor egy házi buliban voltunk. Matt és Tara pedig más irányba mentek. Akkor bizony lefeküdtem a fiúval, nem is bántam meg akkor még. Beszéltem Tarával reggel mikor felkeltem elmondta, hogy Matt lefeküdt vele, de ő nem volt belé szerelmes és ezért rossz neki, hogy megtörtént. Erre csak legyintettem, hogy legalább nagy lányok vagyunk már.

Apa és anya kezdtek sejteni valamit, mert kapták a levelet, hogy nem mindig jártam be az iskolába és a jegyeim is leromlottak. Erre nem mondtam semmit, csak megvontam a vállamat, aztán felindultam a szobába, de apa megfogta a karom.

- Eressz el!
- Nem! Mi ez, hogy így elindulsz fel a szobádba, kivel beszélsz?
- Nem fogok magyarázkodni neked.
- Amíg itt élsz ebben a házban, és amíg itt eszel, addig bizony magyarázkodni fogsz, ha tetszik, ha nem.
- Én ugyan nem. – feleltem, mire pofon csapott, úgy, hogy seggre estem a lépcsőn.
- Hallgatlak…
- Rendben akkor elmondom bekerültem abba a bandába, amit megtiltottál. Cigizek, iszok, és már nem vagyok szűz. Annyira tiltottál a buliktól én pedig az engedélyed nélkül is a részévé váltam attól, amitől óvtál… Így jobb? Azt a rohadt iskolát is kerültem és igen szarok a tanulásra. Megfelel?
- Jasmine nem ismerek rád. Miért? – kérdezte apa – Nem voltunk jó szüleid?
- De, csak ez az, hogy mindentől annyira tiltottál, hogy meguntam és elkezdem saját életet élni. Túl jó szülök voltatok. – feleltem neki

Nem szólt, csak bement a nappaliba és leült a kanapéra, a kezébe temette az arcát. Anya szólni sem tudott. Tudtam, hogy most rossz fát tettem a tűzre, de nem hatott meg.

Mikor ismét találkoztam Kyleval és a többiekkel Tara is jött velem. Mondta Kyle, hogy versenyezzünk az úton, mikor esett az eső. Benne voltam, Tara nem akart menni, de megfűztem, hogy jöjjön velünk. Az elején csak kis kanyarokat vettünk be és csak drifteltünk, ám aztán felpörgött a motor és 120 km/h-val mentünk. Az út csúszott, az eső szakadt, két kocsiba ültünk. Az egyiket Matt vezette, Kyle ült mellette az anyósülésen, Tara pedig velem hátul. A másik kocsit Brandon vezette, mellette ült Josef, - aki tizenkilenc éves volt, mögötte pedig Emily és William. Emily, Kyle legjobb barátnője volt, William pedig az ő fiúja. Egyszer le is akart velem feküdni az a srác, de nem jött neki össze. - Aztán észrevettem, hogy Brandon Opeljének a kerekének a nyoma megmaradt az úton. Így szóltam:

- Matt kicsit lassíts, nagyon csúszik az út.
- Ugyan már cica ne idegeskedj! – felelte
- Matt kérlek! – szóltam neki.
- Ne legyél már ilyen gyáva nyúl! – felelte Kyle

Hátra fordult Matt és az arcomba nevetett, Tara egyre jobban összehúzta magát. Aztán mikor kiáltotta Tara, hogy: Matt, már késő volt. A nagy fényszórókat láttuk csak, Matt elrántotta a kormányt, de abban a percben belecsúsztunk a Ferrariba, amit Brendon vezetett. Mielőtt a balesett megtörtént volna eszembe jutottak Tara szavai, hogy megváltoztunk. Az is bevillant előttem, hogy én vittem bele őt a rosszba. Ha nem jöttünk volna el a többiekkel, akkor nem történt volna meg a baleset. Mikor magamhoz tértem a kocsi fejre állva pihent az út szélén, pontosan a mi kocsink jobb oldala Brandon kocsijának bal oldalával ért össze. A kamion szintén kisodródott, aminek a fényszórója elvakította Mattat és ez által Brandon kocsijával karamboloztunk, aki nem tudta elrántani a kormányt időben. Villogó fényeket láttam, ami kék és piros színű volt, tudtam, hogy a rendőrök és a mentők már ott vannak. Szóltam Tarához, de nem válaszolt csak vérzett a feje és eszméletét vesztette, Kyle kirepült a kocsiból, ő meg is halt. Matt súlyosan megsérült, elernyedten feküdt ott. A baleset végett le is bénult deréktól lefelé, Emilynek és Willnek eltört a lába, ők voltak a könnyen sérültek. Tarát hordágyra tették, sikoltottam mikor megláttam őt, a nevét kiáltottam. Összemosódtak az alakok, sokkot kaptam, ordítoztam és körbe néztem. A két kocsi ott volt egymás mellett, a mienk fejjel lefelé, míg Brandoné a szalagkorlátnak ment neki. A sérülteket a mentőkhöz vitték mikor Brandon autója berobbant, nagy nehezen meg tudták menteni őt a lángoktól. A testén a bőr súlyosan roncsolódott, a mai napig megvan a baleset nyoma rajta is. Kórházba vittek minket, ahol egy osztályra kerültem Tarával. Emily és Will egy másik kórterembe feküdtek tőlünk nem messze. Josef életét vesztette a kórházban meg kellett műteni, mert bele állt valami a mellkasába, de már nem tudták megmenteni. Nekem nyílt törésem lett így megműtötték a lábam, két bordám megrepedt. A műtét helye a mai napig meglátszik, ezért, aki él magán hordozza annak a balesetnek a nyomát.

- Tara annyira sajnálom… - szóltam a barátnőmnek, mikor már mind a ketten jobban lettünk.
- Mit sajnálsz Jas?! Ugyan már… ketten meghaltak, Emily és William lába csak eltört. Brandon égési sérüléseket szerzett, Matt lebénult, neked nyílt törésed lett, nekem pedig a fejem sérült.
- De én nem ezt akartam, én nem hittem, hogy ez lesz belőle. – feleltem neki sírva, miközben rájöttem, hogy igaza volt. Mert, aki meghalt, az már nem fog visszajönni.
- Mégis megtörtént a baj. – felelte. – De ezen már nem lehet változtatni. Jobb lett volna, ha maradunk láthatatlanok és kislányok még, akkor nem haltak volna meg talán.
- De ők voltak az itassak, nagyon jól tudod, hogy mind annyian részegen ültek a kocsiba.
- És? Ne legyél már ennyire naiv a kurva életbe. Te is ittál valamennyit. Mi is ott voltunk lehetett volna annyi eszed, hogy megakadályozd, de nem tetted. – felelte, amire nem válaszoltam, mert tudtam, hogy igaza van.

Anyáék nagyon mérgesek lettek ránk őszintén, szólva lelkileg összetörtek, meg is értettem őket. Pszichológushoz jártunk, hogy a történteket feldolgozzuk. Sokáig nem mertem tükörbe nézni a történtek után, mert, ha lett volna annyi eszem, hogy Tarát nem ültetem a kocsiba az akarata ellenére, akkor ő sem sérült volna meg. Ha pedig megakadályozom a versenyt is, akkor Kyle és Josef is életben maradt volna talán. De nem tettem így, mert a rossz utat választottam…

Bár már négy év eltelt mégis a mai napig rossz emlék, ami azon az éjszakán történt… Tizenöt éves kamaszok voltunk Tarával, akik be akartak kerülni egy nagymenő társaságba. Lázadoztunk, csúnyán viselkedtünk és hazudtunk a szüleinknek is. Nem mertem a szülei szemébe nézni azok után, hogy én kevertem őt bajba és én sodortam veszélybe az életét. Zabolátlanok voltunk, kamaszok, akik a rossz utat választották a jó út helyet. Nem voltunk már gyerekek, de a felnőttektől is még messze voltunk. Rájöttem, hogy jobb lett volna még kislánynak maradni. Ha nem akartunk volna túl hamar felnőni, akkor nem történt volna meg mindez, ami négy éve azon az éjszakán…

--------------------------------------------------------------------------------------------
Vélemények:

Isabella Reed:

Kedves Hikari!

Szintén egy nagy igazságot írtál le, ami sajnos elég gyakran meg is valósul a való életben. Szörnyű lehet ezt átélni, nagyon megsajnáltam közben a főszereplőnket.

Figyelj oda viszont a szóismétlésre, a pontos fogalmazásra és a részletezésre!

Gratulálok hozzá!

Indyra Myles:

Rosszul megszerkesztett szöveg, közhelyes történet. Lépjünk ki a klisék közül és legyen önálló gondolatunk! Nem kell ahhoz egy haláleset, hogy bemutassuk a tinédzserek különleges világát. A téma nagyon sokrétű, rengeteg érdekes dolgot meg lehetne benne ragadni, ebben a novellában nem sikerült. A párbeszédek életszerűtlenek, majdhogynem bugyuták. A szülők karaktere a nullával egyenértékű, lekorlátozódik az ostoba szigorúságra, holott éppen a szülő-gyermek kapcsolat a legfontosabb és a legérdekesebb ebben az életkorban. És azt sem igazán értem, miért kell külföldi neveket használni magyar szerzőként, ha a helyszín egyáltalán nem fontos? Még zavaró is lehet, mert pl. az USA-ban egyáltalán nem divat a lányok szüzességét a szalagavató bál előtt elveszteni, így hiteltelenné válik a történet.

Anett:
Imádtam! Nagyon jól van megírva, tetszik a történet, mert lényegre törő, és nagyon jól kifejezi az érzelmeket, kezdve a szülők iránti haragtól egészen a megbánásig. A végén pedig ott van a tanulság: ne akarjunk túl hamar felnőni!

Balázs:
Nagyon jó téma, és sok sok értelmes gondolat. Maga a történet alakulása is tetszik. Ha nem ismernéd, akkor ajánlom figyelmedbe a '13' című filmet, hasonló dolgot dolgoz fel.
Egyedül a fogalmazásmódon javítanék, mert egy kicsit szűkre sikeredett a szókincs, és van pár sűrűn ismétlődő kifejezés/szó.
De összességében nagyon tetszett
Gratula:)