Blair novellája

Első látásra

Csak néztem a sok táncoló embert. Mindenki kéz a kézben lassúzott a párjával a táncparketten. Az újdonsült házasok a terem közepén szerelmes mosollyal az arcukon. A legjobb barátnőm, Bridget esküvőjén voltam. A férjével, Joshal a gimiben szerettek egymásba és ma, a tízedik évfordulójukon házasodtak össze. Sosem láttam, nálunk szebb párt, főleg nem olyanokat, akik ennyire szerették volna egymást. Megtettek volna bármit, csak hogy a másik ne legyen szomorú, vagy ne essen bántódása.
De kanyarodjunk vissza hozzám.
A nevem Anne Russo. Huszonhat éves vagyok és idegenvezető. Szeretem a munkám. Nem, nem is szeretem, kifejezettem imádom. Szeretek új helyekre eljutni, emlékműveket megnézni és mind e mellett fényképezni. Másodállásban fényképész vagyok. Imádok játszani a fényekkel, ahogy a nap rásüt a tenger vizére, amikor egy pillangó rászáll egy virágra és ráveti az árnyékát, vagy éppen amikor megy le a nap és az ég, színek tömkelegéből áll.
Jelenleg egyedül élek. Sosem voltam az a megállapodó típus. Inkább csak futó kalandjaim voltak. Hol egy menő zenész, hol egy keresett modell. Természetesen szerettem volna komoly kapcsolatot, de sosem éreztem úgy, hogy az éppen aktuális párommal le tudnám élni az életem.
- Szabad ez a hely? –hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, és elakadt a lélegzetem. A világ legszexibb pasijával találtam szembe magam. Kócos, össze-vissza álló barna haj, barna szemek, hófehér mosoly, gondosan kidolgozott test. Elöntött a forróság és a szívem olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem menten szívinfarktust kapok. Nem tudom, meddig bámulhattam szótlanul, de csak arra eszméltem fel, hogy álmaim pasija értetlenül néz rám.
- Igen, persze. –mondtam zavarodottan. Nem tudtam, mi ütött belém. Sosem váltott ki belőlem egy férfi sem ilyen érzéseket. Ellenkezőleg. Mindig ők voltak zavarban a társaságomban. Néztem, ahogy az ismeretlen férfi leül és lassan, kortyonként iszogatja a sörét.
- Leittam magam? –szólított meg ismét. Nem értettem, miért kérdezi. –Csak mert annyira néz. –kaptam meg a választ a magamban megfogalmazott kérdésemre.
- Ja…elnézést. – nyökögtem. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Most biztos totál idiótának néz. Mondjuk meg is van rá az oka. Egy tök idegen csaj, szinte már a nyálát csorgatva bámulja. –Gratulálok Anne, ha eddig volt esélyed, most már a nullával egyenlő.
Eközben a táncparketten Enrique Iglesias - Hero című száma csendült fel.
- Van kedve táncolni? –nyújtotta felém a kezét. Rám villantotta lélegzetelállító mosolyát, megfogta a kezem és a parkett fele invitált.
- Miért ne?! –válaszoltam.
Ez volt az egyik kedvenc számom. Szép, lassú, romantikus.
Bevezetett a táncparkett közepére és felvettük a zene ritmusát. Kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig a derekamnál karolt át. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Testünk összesimult és az ajkaink csak egy-két centire voltak egymástól. Belenéztem a szemeibe és vágyakozást véltem felfedezni benne. Nem is telt bele néhány percbe és azt vettem észre, hogy meg akar csókolni. Éreztem forró leheletét az ajkaimon.
- Még korai. –fordultam el s fejem a mellkasába fúrtam.
Érzetem, ahogy a szíve szélsebesen ver. Boldog voltam, mert ebből azt szűrtem le, hogy viszonozza az érzéseimet.
- Sajnálom. –mondta, majd szorosan átölelt.
Fel se tűnt, hogy az előző számnak rég vége és már egy sokkal gyorsabb, vidámabb zene tölti be a teret. Nem foglalkoztunk a külvilággal, csak ő számított és én. Még mindig mellkasába temettem az arcom és beszívtam férfias illatát.
Ebből a mámorból a vőfély hangja húzott vissza a való világba. Megkért mindenkit, hogy foglaljon helyet, mert máris kezdődik a vacsora. Eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom újdonsült barátom nevét. Ennek ellenére kézen fogva indultunk vissza az asztalunkhoz. Biztonságban éreztem magam mellette, annak ellenére, hogy csupán fél órája ismerem és alig beszéltünk pár mondatot. Helyet foglaltunk és a következő pillanatban, már Bridget hangját hallottam a hátam mögül.
- Látom, már megismerkedtetek. – kezdte - ennek örülök, mert most akartam szólni, hogy Joshal úgy gondoltuk, ti aludhatnátok az apartmanban ma éjjel.
Csodálkozva bámultam a legjobb barátnőmre, de mind e közben szétvetett a boldogság. Legalább lesz időnk megismerni egymást.
- Nekem megfelel. –feleltem.
- Nekem sincs ellenemre. – Ez a mondat még boldogabbá tett és ez látszott is rajtam.
- Oké. Itt vannak a kulcsok. Anne, te úgyis tudod, melyik ház az. Érezzétek jól magatokat. –kacsintott rám és ezzel el is viharzott, vissza Josh-hoz.

Hát ez az. Kapcsoltam fel a villanyt, mikor beértünk a házba.
- Egyikünk majd itt alhat, ezt ki lehet húzni. Itt van jobbra a konyha és a fürdő ajtaja. Ez az ajtó, pedig a másik hálóba vezet. –ismertettem meg vele a helyet.
- Akkor, majd én alszok itt kint, te pedig bent. Megfelel?
- Ha, neked jó, nekem is. –válaszoltam. Gyorsan lepakoltam a cuccaimat, az ágyamra és siettem vissza álmaim pasijához. Az ágyon ült s gondolkozott valamin. Leültem mellé és nem tudtam levenni róla a szemem. Éreztem, hogy ő az, akivel le tudnám élni az életem. Bele sem mertem gondolni, hogy elveszíthetem valamikor is. Fura volt ezt kijelenteni csupán pár óra után, de így éreztem.
- Még a nevedet sem tudom. –törtem meg egyszer csak a csendet.
- Sean. Amúgy meg, bagoly mondja verébnek. –nevetett.
Hirtelen nem is tudtam, miről beszél. De aztán leesett. A nevem. Még én se mutatkoztam be.
- Anne. Anne Russo.
Kéz a kézben beszélgettünk tovább. Láttam rajta, hogy boldog, örül, hogy velem lehet. Én sem éreztem másként. Leplezhetetlenül boldog voltam. Viszont már későre járt, kezdtem fáradni.
- Lefürdök, kezdek fáradni.
- Oké, én addig megnézem, mi megy a tv-ben. –válaszolt.

Forró vizet folyattam magamra, megmostam az arcom és éreztem, hogy frissebb vagyok. Mikor kiléptem a fürdőből, Sean éppen feltette a teát főni.
- Szabad a fürdő. –kacsintottam rá.
- Köszi. –mosolygott.
Lefeküdtem az ágyára és éreztem, hogy ismét rám tör a fáradtság. Az ajtó nyitódására ébredtem fel. Ott állt előttem egy szál alsónadrágban.
- Istenem, milyen szexi. –gondoltam. Gondosan kidolgozott test. Tapintani lehetett az izmait. Lefeküdt mellém és hátulról szorosan átölelt. Remegni, izgulni kezdtem, ennek ellenére élveztem a pillanatot. Egy-egy mondatot még beszélgettünk, aztán megtörve a csendet felé fordultam és csak ennyit mondtam:
- Próbáld meg. –szememet még mindig csukva tartottam. Egy kicsit hezitált, aztán végül megcsókolt. Finom, érzéki csók volt. Éreztem, ahogy nyelvével be akar jutni a számba, így engedtem neki. Olyan volt, mint a mámor. Azt akartam, hogy örökké tartson. Órákon át csókolóztuk. Végül mikor szétváltak ajkaink, csak néztük egymást, és mosolyogtunk.
- Szerintem kész a tea. –mondta mosolyogva. –Kérsz?
- Igen. –Felültem, nekidőltem a falnak és magamra húztam a takarót. Sean felém nyújtott egy teát, amit mohón kortyolni kezdtem. Mellém ült s szótlanul nézett. Csókokkal borította be a nyakamat aztán tovább vándorolt az arcomon, majd a számra tapasztotta ajkait. Gyengéden visszacsókoltam.
- Héé, kifolyik a tea. –nevettem. Gyorsan megittam a maradékot, melléfeküdtem és újra csókolózni kezdtünk. Nem tudom, mikor aludtunk el, de a telefonom csörgésére ébredtem.

Bridget volt az.
- Hol vagytok már? –förmedt rám.
- Hány óra? –kérdeztem vissza álmosan.
- Már elmúlt dél. –gúnyolódott.
- Fél óra, és ott vagyunk. –s ezzel letettem a telefont. A ruháimat kezdtem keresni. Elővettem egy fekete rövidnadrágot, egy zöld-fehér kockás inget és a bézs színű magas sarkúmat. Gyorsan felöltöztem, majd leültem Sean mellé az ágyra. Simogatni kezdtem, aztán egy puszit nyomtam az arcára. Lassan kinyitotta szemeit, mosolygott, magához húzott és megcsókolt.
- Fel kéne kelned. Már elmúlt dél és mindenki ránk vár. –hívtam fel a figyelmét, hogy siessen.
- Gyönyörű vagy. –bókolt. Egy mosoly kíséretében csókkal jutalmaztam kedvességét.

Három hónap múlva

-Anne, már így is késésben vagyunk. –kiabált utánam Sean, amikor már ötödszörre öltöztem át.
Bridget esküvője után egy ideig távkapcsolatban éltünk, de immár két hónapja lakunk együtt, felhőtlen boldogságban. Beleszerettem és ezt le sem tudtam volna tagadni.
- Csak egy perc. –kiabáltam vissza. Még egyszer megigazítottam a hajamat és már indultam is le a lépcsőn. Egy fekete pánt nélküli ruha volt rajtam és az új cipőmet viseltem, amit a múlt héten vettem Párizsban.
- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. Szeretlek. –mondtam.
- Én is szeretlek. –mosolygott. –De most már ideje indulni, mert Joshék tuti, hogy fél órája várnak ránk.
Éppen egy étterembe indultunk, megünnepelni Sean kinevezését. Tűzoltó volt s már két hónap után előléptették. Elmondhatatlanul büszke voltam rá, de mind e mellett iszonyatosan féletettem. Szinte minden nap szembe nézett a halállal azért, hogy más emberek életét megmentse.

Egy óra múlva már vidáman ettük a desszertünket.
- Na és milyen a házas élet? –tette fel Sean a kicsit vicces kérdést.
- Ne is kérdezd. Az asszony folyamatosan veszekszik velem. Soha nem jó neki semmi, mindenbe beleköt, –grimaszolt Josh –de el ne mond neki, hogy elmondtam. –nevetett.
- Héé, alaptalan rágalmazás. –bökte oldalba nevetve Bridget Josht, majd odahajolt hozzá és megcsókolta.
Mind a négyen nevettünk. Olyan jó volt látni, hogy ennyi év után is ilyen boldogok együtt. Sugárzott róluk, hogy imádják egymást és hogy sohasem veszekednek. A beszélgetést Sean mobilja szakította félbe.
- Öt perc és ott vagyok. –mondta, s ezzel letette a telefont. –Mennem kell. Kigyulladt egy emeletes ház és minden embert odarendeltek. Sajnálom. Bridget, haza vinnétek Anne-t?
- Persze. –válaszolt.
- Köszönöm. –megcsókolt, megölelt és csak ennyit mondott: Szeretlek.
- Szeretlek. Vigyázz magadra.
Körülbelül még egy órát maradtunk, miután Sean elment. Ahogy kilépett az ajtón elfogott az aggodalom. Féltem, aggódtam. Féltem, hogy valami baja lesz. Mindig ilyen érzések kerítettek hatalmukba amikor bevetésre ment. Miután Bridgeték hazavittek lezuhanyoztam és lefeküdtem. Már majdnem elmúlt éjfél, de mégsem tudtam elaludni. Órákon át csak feküdtem és bámultam a semmibe. Hajnali három körül aludhattam el. Mikor felébredtem, azt vettem észre, hogy már elmúlt délután egy óra. Sean-ra gondoltam. Akármekkora is lehetett az a tűz, már itthon kéne lennie. Azzal nyugtattam magam, hogy biztos segít a romok eltakarításában, megírja a jegyzőkönyvet, vagy valami ilyesmi. Elhatároztam, hogy sütök neki valamit, amíg haza nem ér. Felöltöztem, megreggeliztem –vagyis most már inkább megebédeltem –és nekiálltam sütni. A kedvencét csináltam. Dobostortát. Amíg sült a piskóta,kikevertem a krémet, majd szépen rétegenként haladtam. Piskóta, csoki kérem, piskóta,csoki krém és így tovább. A tetején a karamellt szépen elegyengettem , majd egy szív alakot rajzoltam bele. Elégedett voltam a munkámmal, viszont még mindig nagyon nyugtalan voltam. Fél négyet mutatott az óra. Előkerestem a táskám legaljáról a telefonom és tárcsázni kezdem Sean számát. – A hívott szám jelenleg nem elérhető.
- Remek, most sokkal nyugodtabb lettem. –dünnyögtem. Elővettem a fényképezőgépem és elkezdtem nézegetni a képeket, amiket Párizsban csináltunk. Szinte az összes képen ott mosolygott életem pasija, s ahogy haladtam sorba, valamiért egyre nyugtalanabb lettem. Újra és újra hívogattam Sean-t, de mindig csak a hangpostája jelentkezett.
- Biztos nagyon fáradt volt és lefeküdt a tűzoltóságon. –gondoltam. Bekapcsoltam a tv-t és ugrálni kezdtem a csatornák között mindaddig, amíg meg nem láttam a világ legszexibb pasijának fekete-fehér, fekete kerettel szegélyezett képét az egyik adón. Zokogni kezdtem. Összetörtem, nem kaptam levegőt. Üvöltöttem, annyira fájt. Nem tudtam felfogni, hogy nincs többé, hogy itt hagyott.
- Kimentettek mindenkit, már csak annyi volt a dolguk, hogy eloltsák a tüzet, amikor leszakadt az épület teteje és maga alá temette a huszonnyolc éves Sean P.-t. –mondta szomorúsággal a hangjában a bemondó.
Mentés közben érte a tragikus halál. –állt a cím a kép alatt.
Sírtam és bámultam magam elé. Összetört a szívem, s csak annyi jutott el a tudatomig, hogy így már semmi értelme az életemnek.


---------------------------------------------------------------------------------------------
Vélemények:

Isabella Reed:

Kedves Blair! Léda…

Tőled is egy megható történetet olvashattunk, sajnáltam a főhősnőnket. =/ A gond csak az volt, hogy számomra kicsit kiszámítható lett, főleg az eleje, épp ezért nem lett túl izgalmas.

De egyébként romantikus, – sejtettem, hogy ilyesmit olvashatok majd tőled -, szép lett.

Gratulálok!

Anett:

Tetszett az egész történet, de főleg a vége, hogy nem boldogan élnek amíg meg nem halnak... Az utolsó pár sor igazán megérintett, komolyan át lehetett érezni Anne fájdalmát.

Indyra Myles:

Mit akart megírni a szerző? Az első látás szerelmet, ahogy a cím is sugallja, vagy a tűzoltó-feleségek jogos aggodalmát? Két szék között a földre ülés esete ez a novella. Egyik témát sem sikerül megragadnia, kifejtenie, egyik sem bír elszakadni a kliséktől, és mindkettő kiszámíthatóvá, ezáltal unalmassá válik. Érdemes lenne az egyik témát kiválasztani, és azt megfelelően kidolgozni. A fogalmazással ugyanis nincs nagyobb gond.

Balázs:

A stílusa igényes, de a történet eleje kicsit eseménytelen, és kimaradt egy két dolog szerintem.. pl hogy mire fel kapták meg a szóban forgó apartman kulcsait, hiszen egy esküvőre sosem megy az ember egyedül, és ha "ott alvós", akkor biztosan úgy osztják be hogy ismerőssel legyen együtt. Kellett volna valami ürügy.
Még a végén volt valami, amit elég furcsának találtam: ahogy megtudta, hogy meghalt a pasi. szerintem megdöbbentőbb lett volna, ha előbb a hírt írod, és aztán a reakciókat.
Összességében nem volt rossz :)