2011. január
1.
13:01
Érzelmek és észérvek feszülnek egymásnak. A
szekrényben lelek nyugalomra. Ujjaimmal a betűket keresem.
Már épp elindulok kifelé, amikor belép.
Látom rajta, hogy ma jó kedve van. Nem szívesen ül
le a padra. Előhúzza a kést, de csak forgatja a kezében.
Kinyitom a szekrényajtót.
Rám néz. Meg sem lepődik.
– Ma ne csináld – mondom ostobán hintázva a
sarkamon.
Nem szól, csak bólint. Lerakja a kést maga mellé.
Percekig bámulom, míg el nem mosolyodik, ezzel zavarba hozva.
– Miért voltál a szekrényben? – kérdezi végül.
– Miért vagdosod magad?
– Fogós kérdések – nevet fel. – Mennem kell. Még
találkozunk.
Becsukja maga mögött az ajtót. A kést ott
felejtette. Elrejtem a pulcsim zsebében. Ha rajtam múlik, nem kapja vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése