Bejegyzések A. A. naplójából - 7

17:45

Órák óta egyhelyben ülök egy fehér asztalon, ami átlátszó fóliával van letakarva. Fehér falak. Fehér tálak. Fehér emberek. Furcsán sötétnek érzem magam ilyen környezetben. Sötét haj, sötét szemek, kreol bőr. Nem kérdeztem a szüleim után, mégis az orromra kötötték: anyád afrikai volt. Apádról senki sem hallott.

Nem érdekel. A legutolsó dolog, ami miatt most aggódom, mégis a gondolataim közé fészkelik magukat a régen elhangzott szavak.

– Nem érdekel – suttogom a steril levegőbe türelmetlenül.

Dr. Rider lép be a rendelőbe. Rám mosolyog, felvillannak a ráncok a szeme körül.

– Tudja, mi a bajom? – kérdezem. Amikor lekísértek, még zavart voltam, mikor megtudtam, hogy vért hánytam, halálra rémültem, de most már unom a dolgot.

– Holnapra tudni fogom.

– Akkor mehetek? – csúszom le az asztalról.

– Reggel várlak – szól utánam a nő. Bólintok, bár nem látja, mert háttal ül az íróasztalánál. Hangtalanul távozom.

Fáradt sajgás nyilall a lábamba, de ezt meg sem érzem a korábbiak után. Levegőre van szükségem. Elfutok az öltözők előtt. Nem bírnám elviselni most a sötét szekrényt. Talán többé nincs is rá szükségem, reménykedem. Az eszembe sem jut, hogy Zen ott lehet. Az udvar üres, szinte mindenki a városban van ilyenkor. Én az orvosi rendelőben töltöttem a mai kimenőmet, tűk és spatulák társaságában.

A szobám szintén üres. A szobatársam is élvezi a szabadságot. Talán vissza sem jön éjfélig. Az ágya fölé üres tekintetű modelleket ragasztott, akik szüntelenül figyelnek. Mindig is idegesítettek.

Az éjjeliszekrényemen egy üzenet vár:

„Hogy érzed magad?”

Lehunyt szemmel elhasalok a kemény ágyon. Az én falamon csak néhány betű lifeg értelmetlen sorrendben. Egy görbe P, egy újságból kivágott csíkos O. A többit nem látom innen, bár kétlem, hogy megváltoztak, mióta reggel elhagytam a szobát. Bedugom a kezemet a hideg párna alá, és valami keménybe ütköznek az ujjaim. Zen kése. Egy pillanatra felderülök, de aztán emlékeztetem magam: lehet másik kése is.

Felpattanok, és tollat keresek.

„Szarul” – firkantom a papír fecni aljára.