Szabadíts fel!
Üvegen keresztül látom a tájat,
Megfagyott minden, nincsen bánat,
Nem létezik öröm, kihalt a béke,
Megszűnt a harc, mindennek vége.
Hófödte csúcsok karcolják az eget,
Alant a völgyben, ott várom a telet.
Csípős testét csakhamar rámveti,
Leheletét rózsás arcomra hinti,
Ujjaival dermesztő jégbörtönébe zár,
Utolsó sóhajom mégis felé száll.
Felkiáltok, de hang sincs már,
Kipusztult minden, egyedül maradtál.
Itt van az idő, meg kell tenned,
A véget kell most megszüntetned.
Hogy is fogj hozzá? Mit kezdj a téllel?
Szeress forrón, olvassz a tűzzel!
Szabadíts fel, törd át a falat,
Bármit megtehetsz, csak keresd a tavaszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése