Repülj velem!
Szárnyadat kitárod, áldod az eget
Hószínű tollaid feloldják a jeget,
Meztelen bőröd csillámlik a dértől,
Hajad fehérlik a repdeső pehelytől.
Ugrasz a szirtről, és én ugrom veled,
Ha zuhannék, te elkapod a kezem.
Ám, ha az Ősz vesz karjaiba, te elfeledsz,
Meghasad szívem, míg végre Tél nem lesz,
Akkor elmúlok, de viszem egy részed,
Nem állhat közénk csupán az enyészet.
Majd eljössz értem, féltékenyen méregetsz
Megtalálom a földön, amit te még az égben sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése