Oldalak

2013. május 11., szombat

Bejegyzések A.A. naplójából - 24.






Január 15.

Vér ízű a szám, de Tea tekintete sokkal jobban megijeszt. Az ágyán ül a szoba túlsó felében, ölében egy füzettel, amit már rongyosra gyűrt.
– Mi történt? – ülök fel az ágyamban. Hideg van, az ablakon jégvirágok, köztük apró völgyek, mintha valaki a körmével vájta volna őket.
– Rosszat álmodtál.
– Ó. – Az megmagyarázza az elharapott nyelvet. – Mondtam valamit?
– Csupa hátborzongató dolgot.
Az ablakra meredek.
– Nem emlékszem.
– Eddig nem akartam szólni… de már egy hete beszélsz álmodban. Előtte sose csináltad.
– Ez nem kóros, Tea – suttogom, miközben felkelek az ágyból, és a szekrényemben kezdek kutakodni. – Mások is beszélnek álmukban. Csak őket nem hallgatja ki senki.
– A szobatársad vagyok.
Megsértődött. Remek. Nem vagyok túl jó a sértegetésben, de most az egyszer örülök, hogy sikerült. Nem kellenek kérdések. Főleg olyanok, amikre én sem tudom a választ. Hogy mi a rémálmok jelentése. Vagy, hogy miért csak azóta bukkantak fel, hogy megismertem a Wymar testvéreket. Esztelenség, de ők állandó szereplői az álmaimnak, amiket minél előbb el akarok felejteni.
– Ma este nem alszom bent.
Teának leesik az álla. Erre még nem volt példa.
Minden idősebb bentlakónak van lehetősége meglógni éjjelente. Persze csak indokolt esetekben. Az indok igazolását szerencsére gyakran elfelejtik számon kérni.
– Hová mész?
– Holly meghívott magához.
– Csak egy éjszaka? Szerintem még sosem aludtam egyedül ebben a szobában.
– Dehogynem. – Meg sem tudnám mondani, hányszor lógtam ki az üres szárnyba, míg Tea aludt. – Csak nem tudtál róla.
Ezzel még jobban meglepem, de nem aggodalmaskodik tovább. Elkezd készülődni az iskolába.
Én közben azon agyalok, hogy fogom elintézni, hogy Holly meghívjon magához, lehetőleg még ma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése