Bejegyzések A.A. naplójából - 14

Január 6.

Két napja megállás nélkül csak Zenen jár az agyam. A rohamom óta nem láttam, ami már négy napja volt. Ez már beteges, gondolom, de mégis mit tehetnék. Ilyenkor pont olyan ostobának érzem magam, mint azok az elsőéves csitrik, akik rajongva ugrálják körbe a focistafiúkat.

Kiderítettem, hogy az igazi neve Gage. Csak a doki tudta, pedig legalább kismillió idegent megkérdeztem. A legszomorúbb pedig, hogy Ridernek is fél órás kutatásba telt, míg kiderítette.

– Miért szeretnéd tudni?

– Ennyire furcsa, hogy tudni akarom egy diáktársam nevét?

Elfogadta az indokot.

Gage Wymer. Nem éreztem közelebb magam a rejtélyhez.

– Nem látta mostanában? – fordulok vissza a betegszoba ajtajában.

– Zent? Ritkán látom, mióta nem szedi a gyógyszereit.

– Gyógyszerek?

A nő furcsán grimaszol, mint aki bánja, hogy egyáltalán megszólalt.

– Nem mesélhetek erről.

– Persze – bólintok, pedig belül marcangol a kíváncsiság.

Visszaballagok az iskola területére. Nagy a lökdösődés a folyosón, vége a negyedik órának. Ilyenkor húsz perc szünetet kapnak a diákok. Nekem nem volt jobb elfoglaltságom, mint lemenni a leleteimért az iskolaorvoshoz. Na, nem mintha túl sok mindent mutatnák a papírok. Semmi bajom, ez a diagnózis. Az első ijedtség a májbetegséggel kapcsolatban csak a felületes vizsgálati eredmények miatt merült fel. A vérem bebizonyította, hogy csupán a fejemben nincs rendben minden.

Hirtelen az a szőkeség pattan elém, aki a furcsa üzenetet adta a vécében.

– Na, milyen volt a randi?

– Milyen randi? – torpanok meg.

– Hát, ami a levélben vooooolt – kacsint rám cinkosan.

TUDTAM, hogy megnézte. És utána még képes volt hazudni róla.

– Nem mentem el. – A hangom egyáltalán nem cseng hívogatóan, ennek ellenére a Szőkeség nem tágít mellőlem.

– Mi az, hogy nem? De hát… mondtam, hogy egy cuki fiú adta!

– Későn olvastam el – vallom be, és csak most tűnik fel igazán, milyen szánalmasan hangzik is ez.

– Uram atyám!

– Tudom, nevetséges – morgom a garbóm nyakába.

– Nem az! – heveskedik a lány. – Mármint az… de nézz a büfé irányába! Ne olyan feltűnően! Ő adta a levelet! – és vigyorog, mint egy barátnő, aki drukkol a másiknak.