Bejegyzések A.A. naplójából - 11

Január 4.

Egy srác megszökött. Ez a reggeli újság az ebédlőben. Ritkán járok le ide, túl zsúfolt. Ma mégis idemenekülök Tea kérdései elől. 

Bár nem érdekel a megdöbbentő merészség, Andy, a rangidős fennhangon osztja meg az információit. Már csak két hónapig kell elviselnem a kövér látványát.

– Összesen kétszer láttam, pedig lassan három éve itt van – harsogja a „baráti társaságának”. – Öcsém, az a srác kész rejtőzködő művész. Bár állítólag egy kicsit dilis is.

Ki nem az? – vonom fel a szemöldököm. Kefirt eszem egy szelet kenyérrel. Van jobb kaja is, de valahogy nem az igazi a gyomrom a tegnapelőtt óta.

– A diri ki van akadva, legalább kétszáz rendőr keresi.

– Baromság – suttogom a nem létező reggeliző partnereimnek. – Egyikünkre se szánnának ennyi embert.

Nem is akarom tovább hallgatni a műsort. Felállok, ami többeket meglep. Otthagyom a tálcát az asztalon. Ahogy körbepillantok, nekem sem tűnik fel a hiány. Bárki is…

Egy pillanatra kihagy a szívem.

Zen nincs az ebédlőben.