22:01
Tudni kell az árvaházról, hogy
több száz éves. De még sosem szerette senki.
Viszont mindenki megtalálja a saját kis zugát, ahol kicsit kellemesebben érezheti magát. Ahol elfelejtheti,
hogy nem a családjával van. Hogy neki nincs olyanja.
Az erkély a negyediken - az én helyem. Az emelet
állapota súlyosan leromlott az utóbbi öt évben, ezért már csak egyik szárnyát
használják. A másik üressé, porossá és kísértetiessé vált. Olyan hellyé, amit
mindenki nagy ívben elkerül . És épp ezért választottam annak idején.
A folyosó közepén egy
kétszárnyas ajtó mögött találtam a legnagyobb szobát, amit egész addigi életemben láttam. Bútor a mai
napig nincs benne, csak egy ottfelejtett, szakadt függöny, ami az erkélyre való
kijáratot rejti.
Kint ülök a roskadozó kőerkély
peremén, hátamat a meredek tetőnek feszítem. Mindig mosolyognom kell, ha eszembe
jut, milyen gyáva vagyok egy tömeggel teli teremben, és milyen bátor négy
emelet magasan. Sosem féltem a magasságtól.
Ma este mégis furcsa szorítást
érzek a gyomromban. Nem tudom eldönteni, hogy a rejtélyes betegségem az oka,
vagy Zen eltűnése. Vagy esetleg a levél, amitől paranoiás módon irtózom.
Néha lelökném magam az
erkélyről, annyira feleslegesnek érzem az életem. És ilyenkor még mérgesebb
leszek, mert idegesítem magamat az önsajnálatommal.
Néhány mély levegő. Annyira
nem rémes a helyzet.
Előveszem a zsebemből a
gyűrött borítékot.
A levéllap elég gyűrött, de az
az egy sor, ami rajta van, olvasható.
„Hatkor találkozzunk a kapuknál!”
Felnézek a csillagos égre, és
kínomban önkéntelenül is kacagni kezdek. Ezt a találkozót lekéstem.
Szia Bells!
VálaszTörlésNagyon érdekes a stílusod. Ahogyan már ezerszer bizonygattam, nekem nagyon tetszik ez a letisztult mégis csillogó stílus, amivel te rendelkezel. Egy rövid kis novella is elég ahhoz, hogy megfogd az olvasót. Talán pont ezt szeretem benned, hogy röviden is hatásos vagy. :) Ha egyszer lesz könyved, mindenféleképpen szólj nekem - és rohanok a könyvesboltba! Tényleg eszméletlen :)
Love.Gabriella.Fisher
Szia!:)
TörlésÖrülök, ha tetszik. Az ilyen alkotásaim azok, amik igazán szívből jönnek. Most nyáron nagyrészt csak a rosszkedvem és a ihlettelenségem került előtérbe, aminek eredményeképp születtek ezek az apró bejegyzések elég lehangoló témákkal. Viszont próbálom ebből is a legtöbbet kihozni, és nagy öröm, ha valaki meglátja benne az értéket. :)
Köszönöm szépen a dicséretet!
És az elsők között értesítelek, ha eljutok egy könyvig! :))