Bejegyzések A.A. naplójából - 23

(Patyi Dóra fényképe)

– Ezt nekem kellett volna mondanom – forgatom a szemem.
Holly már az udvar másik feléről integet.

– Számít az?

Most egészen más, mint a kórházban. A hangja és a tekintete nem tompa, teljesen józan. Ettől csak még görcsösebb a viselkedésem.

– Találkoztam a bátyáddal.

– Említette.

– Te viszont őt soha.

– Nem hiszem, hogy annyira jól ismerjük egymást.

– Nem. Tényleg nem. – Megrémiszt az ingerült válasz, de túlságosan is a hatása alatt vagyok, nem mozdulok. Sokáig állunk némán. Becsöngetnek az első órára, lassan kiürül az udvar.

– És mit gondolsz róla?

– Kiről?

– Noah-ról.

Mit gondolok róla? Először is, hogy ijesztő. Felettébb alvilági kinézete van, főleg azzal az újdonsült tetoválással. A hangja a kövön csikorgó féméhez hasonló, a személyisége pedig lehengerlően pimasz.

– Kedvesnek tűnik…

Zen felnevet, először a beszélgetésünk alatt. Ettől mintha felengedne valami a mellkasomban.

– Ilyen rémült arckifejezés mellett nehezemre esik elhinni, hogy tényleg ezt gondolod. – Mielőtt ellenkezhetnék, folytatja: – Nehéz eset, épp, mint az öccse.

– Haragszol rá?
Attól, hogy számomra ellenszenves a srác, még ugyanúgy Zen testvére marad.

– Próbálok megbocsátani neki.

Egy tanár int az első emeli ablakból, hogy hagyjuk el az udvart. Zen szó nélkül elindul, majd egy kanyarban elbúcsúzik, és a gyengélkedő felé megy tovább.

A nap folyamán egyetlen szót sem fogtam fel a tananyagból.