Oldalak

2012. október 20., szombat

Bejegyzések A.A. naplójából - 21




(Nándi, drága, remélem kölcsönvehetlek egy képre!)

Köhécselek a cigarettafüsttől, de nem bánom, mert így nem kell megszólalnom ahhoz, hogy Noah észrevegyen.
Akkora lendülettel fordul meg, hogy egy lépést kénytelen vagyok hátrálni. Először megijedek, hogy összetévesztettem egy idegennel, de a tekintete biztosít róla, hogy nem így van. Mégis… az arcán, közvetlenül a szeme alatt most egy tetoválás díszeleg. Két egymást keresztező nyíl. Lehetséges lenne, hogy múltkor elkerülte a figyelmemet?
– Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtalálod.
– Vannak előnyei, ha az ember bejáratos a gyengélkedőre.
– És mit szólsz? – int a fejével a kórház felé. – Szerinted is az én hibám?
Mintha számítana, mit gondolok. Vállat vonok. Semmi közöm a problémáikhoz, bár valahol mélyen, belül tényleg őt okolom. Ő pedig mintha belém látna. Elkomorulva vesz elő egy újabb szál cigarettát.
– Van testvéred, Audrey?
Ha lenne, se kényszeríteném, hogy abban a lyukban éljen, ha nem akar.
– Azt hiszed, másként cselekedtél volna a helyemben? – rekedten felnevet.
Kezdek megrémülni, hogy tényleg olvas a gondolataimban. Vagy ennyire átlátszó lennék? Minden a homlokomra van írva?
– Ne ítélkezz felettem, Audrey! – Megborzongok, ahányszor csak kiejti a nevem azon a halk, vészjósló módon, ami úgy tűnik, a szokásos beszédstílusa. Az a tetoválás pedig csak még ijesztőbbé teszi a tekintetét.
– Hazamegyek – suttogom, és gyorsan kikerülöm. Szedem a lábam, hogy minél gyorsabban eltűnhessek a szeme elől, de még hallom, ahogy újra felnevet.
– Haza… Otthon találkozunk!
Nem nézek hátra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése