Ismeretlen
Kár is tagadni, névtelenek vagyunk,
Silány minőségű, arctalan lények.
Küszködhetünk, harcolhatunk,
Mégis elkerülnek a fények.
De ha a sötétség gyomra el is nyel,
Tudd, veled van minden fegyver.
Kár is tagadni, veszett a mi hitünk,
Minden csatánk létkoptatás,
Vijjoghatunk, zokoghatunk,
Az élet akkor sem lesz más.
De ha ott is a vég, érzed leheletét,
Tudd, veled van minden, mi él.
Kár is tagadni, szánalmasak tetteink,
Tengerbe fulladt gyufaszálak.
Kitartani megéri-e? Szétszabnak feleink.
Ne várj senki idegentől választ!
Figyelj oda bensődre, örvendezik,
Add hát azt, mi lelkedben oly buzgón
növekszik.
Mert csak az igaz, mi benned terem,
Emeld fel fejed, és írj hát, Ismeretlen!
Bells! ^^
VálaszTörlésNem is tudtam, hogy ilyen tehetséges vagy a verselésben is. Tetszett a vers, és egyáltalán nem számítottam a végkövetkeztetésre, ami aztán igazán megnyert :) Túl sokat nem tudok hozzáfűzni, mert a versek nagyon kényes műfajba tartoznak nálam... Köszönöm, hogy olvashattam :)
Love.Ella.Fisher
Hát van, amit így könnyebb leírni :)
VálaszTörlésMost olvasgattam vissza a blogon lévő verseket, a legtöbbre nem is emlékeztem, hogy megírtam valaha..
Ezt egy ismerősömnek írtam, meg talán egy kicsit magamnak is.
Én is a végét érzem erősebbnek. Örülök, hogy tetszett.:)
b.