Oldalak

2012. október 21., vasárnap

Bejegyzések A.A. naplójából - 22



 (az én Zenem)


Január 14.

Holly, mint külsős, mindenről előbb tud, mint én. Ez normális esetben nem izgat, ma viszont bosszant. Úgy ugrándozik át az udvaron felém, mintha a világon semmi gondja nem akadna. Mintha nem egy omladozó árvaházat, meg a szánalmas lakóit kellene mindennap bámulnia.
– Azt rebesgetik, – minden pletykát így kezdett – hogy ma hazajön a lovagod. Mi az, nem is örülsz?
Egyszer, tán kétszer említettem Zent a beszélgetéseink során, és talán tévedtem, mikor azt hittem, Holly csak a saját hangját hallja ezen alkalmakkor.
– Nem tudom.
– Nem tudod? Az meg hogy lehet? Már hetek óta olyan komor vagy, hogy még Jake is észrevette.
– Fogalmam sincs, ki az a Jake. És nem vagyok komor.
Na jó, talán egy kicsit frusztrált. De hát csoda ez?
Holly belemerül Jake leírásába, így alkalmam nyílik az iskola felé igyekvők felé pillantani. Néhány ismerős arc, de egyik sem az, akit én várok. Hogyhogy én vagyok az utolsó, aki megtudja, hogy Zent elengedték a kórházból? Jellemző. Annyira el vagyok foglalva az önsajnálatommal, hogy észre sem veszem, mi történik körülöttem.
–… aztán meg az a bunkó odajött hozzánk. El sem hiszed, Audrey! Tudom, hogy először azt mondtam, dögös, még mindig így gondolom, de a modorán javíthatna. Kis híján letehenezte Brittanyt. Figyelsz rám, Audrey? Ugye tudod, kiről van szó? Noah-ról!
Egyből felkapom a fejem. A kórház óta próbálom kerülni Noah-t, ő pedig mintha szándékosan kerülne mindig az utamba.
– Hol volt ez?
– Néha azt hiszem, nem is érdekel, amit mesélek. Brittany házibuliján. Eléggé lerobbant környék, pont olyanoknak való, mint az a bajkeverő, de hát mit tehettem volna? A kíváncsiság nagy úr. Legközelebb biztosan kihagyom, akárhogyan is könyörög majd Brittany…
Gyorsan túllépett a felelősségteljes testvér szerepen, nem mondom.
Holly kuncogására térek vissza ismét a kis univerzumomból. Oldalba bök, és a vállamnál fogva megfordít.
Zen mosolya rést nyit a világomon, amin keresztül az összes gondolat kiszökik.
– Üdv újra itt!

4 megjegyzés:

  1. Szia Bells!
    Még mindig szeretem a szereplőidet :) És Zen előttem is hasonló testet öltött, szóval nem borítottad fel a lelkivilágomat ezzel a képpel - hála istennek. Elég demoralizáló, amikor valaki homlokegyenes másként képzeli el a karaktert, mint én. Szóval egy hullámhosszon mozgunk, ami fontos!
    Kíváncsi leszek, hogy merre tereled tovább ezt a történetet. Várom a következő rövid ki részt ^^
    Love.Ella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy itt vagy, remélem az előbbi részt se hagytad ki ;)
      Eredetileg nem akartam képekbe zárni a karaktereimet, de ma ránéztem erre a képre, és egyszerűen Zen kacsintott vissza rám :D

      Törlés
    2. Szia :)
      Teljesen megértelek. Én nagyon örülök, hogy megosztottad velem. Csak nyugodtan, minden kis extra érdekel! Amúgy megnyugtathatlak, olvastam az előző részt is :) Csak ahhoz nem nagyon tudtam tartalmasan hozzászólni, ez előfordul. De amint akad értelmezhető megjegyzésem, azt leírom neked!
      Love.Ella.Fisher

      Törlés
  2. Dehogy, nem is várom el, hogy mindig írj.:) Csak nem akartam, hogy kimaradjon véletlenül. ;)

    VálaszTörlés