Oldalak

2013. július 15., hétfő

Bejegyzések A.A. naplójából - 33.

11:11

Kirohanok az óráról. Hasfájás. Az ájulás kerülget. A mosdóban a hideg csempének támasztom a homlokom, míg alább nem hagy a hányingerem.
Egészen addig ott állok a vécécsésze mellett, míg meg nem hallom a csengőt. Ez a roham most nem olyan rossz, mint a múltkori, de épp eléggé megvisel ahhoz, hogy sírva fakadjak ijedtemben.
Becsöngetnek a következő órára.
A falnak vetett háttal ülök.
Számolom a másodperceket.
Aztán elmúlik az egész.
Kikecmergek a mosdók soráig és kiöblítem a számat. Amikor felnézek, Zen tekintetével akadok össze.
– Mit keresel itt?
– Utánad küldtek.
– Miért nem szóltál, hogy itt vagy?
– Sírtál.
Az utóbbi napok gondtalansága egy szempillantás alatt semmivé foszlik, most rettegek.
Zen kérés nélkül közelebb jön. Gyengéden bevizez egy zsebkendőt, és letörli az arcomról a könnyek nyomait. Zavarba jövök.
– Kék a nyakad.
– Nem jött le. – Nem tudom, hogy a festékről beszélek-e. Mi másról? – kérdezem magamtól.
Zen megölel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése