Oldalak

2013. június 10., hétfő

Bejegyzések A.A. naplójából - 31.


Large
– Honnan tudsz róla ennyit? – meredek a felhúzott térdemre. Még véletlenül sem akarom megbámulni Noah felsőtestét, hogy aztán életem végéig ezzel húzzon. Ő persze minden előzetes figyelmeztetés nélkül szabadult meg a pólójától, tehát az első pillanatok döbbent szájtátását már nem tudom letagadni.
– Scarlettről? A javítóban ismertem meg.
–  És mindez igaz? Tényleg ennyiszer próbált öngyilkos lenni? – Azonnal Zen ugrik be és a csíkok a karján. Majd az öngyilkossági-kísérlet, amit elvileg nem kötetett el.
– Csínó, édesem! Olyan kis naiv vagy.  – Ezzel Noah is beleveszik a ködbe, ami immáron teljesen betölti a szobát, és csak a színes villanykörték fénye szűrődik át rajta. A szobában hirtelen fullasztóvá válik a meleg. Leveszem a kabátom, de eltökélem, hogy semmiképp nem fogok ennél több ruhától megszabadulni.
Nem aggódom Noah eltűnése miatt, úgy tervezem ugyanis, hogy míg nincs vége ennek az őrületnek, nem mozdulok erről a helyről.
Aztán vízcsobogás hallatszik. Kíváncsian nézek körbe, persze az orrom hegyéig sem látok. Hallok hangokat, szófoszlányokat, testeket, amik körül színes füst kavarog. Az egész olyan, mint egy bódult álom.
Egy éles, női hang kezd énekelni a csobogás mellé.
Egy tetovált kéz nyúl ki a füstfalból és magával ragad.
Felsikoltanék, de megcsúszom a padlóra terített fólián, és csak egy nyöszörgés csúszik ki a számon, mielőtt seggre ülnék.
– Szóval az egész hazugság volt? – bukik ki belőlem a kérdés, bár nem tudom, Noah egyáltalán hallja-e. Nem látom. Pedig most már egészen világos van. A világ fehérré változott. Mégis, mintha újra a sötét szobába lennék zárva.
– Az élet hazugság – mögülem jön a hang.
Ledermedek a közelségétől. Érzem a csupasz mellkasból áradó hőt a hátamon.
Majd az arcomra vándorol két hatalmas tenyér, és lassan kisimítja a hajam az arcomból. A tarkómon megcsavarja párszor, hogy ne hulljon vissza a vállamra, majd a nyakamra siklik a keze. Kiráz a hideg.
– Remélem, kedveled a kéket.
Azzal megszűnik a zavaró aura, és innen tudom, hogy egyedül ülök a szoba közepén. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése