Január 10.
Vége az óráimnak, túl vagyok
Holly két órás beszámolóján, amiből egy szóra sem emlékszem, és lassan az
emberek is eltűnnek a folyosókról. Minden jóra fordul, mondom magamnak
gondolatban.
Tíz napja először megyek ki a
városba. Egyértelmű, hová tartok. Hideg van, de szinte meg sem érzem addig, míg
meg nem próbálom mozgatni az ujjaimat; teljesen megmerevedtek.
A kórház fotocellás bejárata
halk surrogással húzódik el az utamból. A recepciónál vékony, sasorrú férfi
áll, túl unottan ahhoz, hogy bármilyen sürgős eseten meglepődjön.
– Gage Wymar.
– Hm? – pillant fel a
számítógép képernyőjéről. Sterilszag terjeng, akárcsak a doki irodájában.
Ugyanolyan torokszorító.
– Gage Wymarhoz jöttem
látogatóba.
– A rokona vagy?
– A húga. – Olyan könnyen jön
a hazugság, hogy az alkalmazottnak nincs kétsége.
– Ó, akkor menj csak. 109-es
szoba. A bátyád is épp nála van.
Wow! Huhú, mi lesz itt! Nagyon izgulok most, hogy pontosan mi is lesz. "A bátyád is épp nála van." Hát ez kellemes háttér információ, mondhatom. Tetszik, hogy ilyen apró dolgokkal fel tudod kavarni az olvasót. Akár egy szó, vagy mondat elég, hogy felkeltsd az érdeklődésemet. Nagyon várom a folytatást, számíts a kommentemre ;)
VálaszTörlésLove.Ella.Fisher
(: Örülök, hogy ez a kis részlet is elnyerte a tetszésedet! Azért végződött így a rész, mert egy darabig én sem tudtam, mi lesz a folytatás. Azóta már megvan, de lehet, hogy csak jövő héten jutok el odáig, hogy feltegyem.
VálaszTörlés