Oldalak

2012. szeptember 14., péntek

Bejegyzések A.A. naplójából - 15





Soha életemben nem találkoztam még vele, ez biztos.
Az újonnan szerzett, önjelölt ismerősöm, – akinek egyébként a nevét se tudtam -, már javában a figyelme felkeltésén ügyködik. Nem túl sikeresen.
Hamar megunom a felesleges pipiskedését, és odamegyek hozzá. Nem is értem, hova lett a mániákus emberundorom. Létezhet ilyen?
Megkocogtatom a vállát, bár bevallom nagy kihívás ennyire magasra nyújtóznom. A legijesztőbb tekintet mered rám, amitől valaha is menekülnöm kellett.
– Audrey?
Meg sem lepődöm, hogy tudja a nevem. Vagyis, ha jobban belegondolok, de. Rendesen meglepődöm. A hangja még kevésbé szimpatikus. Rekedt és halk. Valahonnan mégis ismerős.
– Ki vagy te? – dadogom szinte egyszerre a Szőkeséggel, csak más hangsúllyal. Én rémülten, ő csodálattal.
– Noah.
– Ismerjük egymást? – kérdezem elbátortalanodva, hisz az egész baráti társasága, akikkel eddig csevegett, engem vizslat.
– Hogy lehet, hogy mi még nem? – kotyog közbe Szőkeség. – A múltkor túl gyorsan elrohantál.
– Ezt nem itt kéne – pillant maga mögé, ahol sokan érdeklődve hegyezik a fülüket.
– Akkor hol? – emelem fel a hangom, bár jól tudom, hogy lett volna már lehetőségem tisztázni a dolgokat.
– Majd kereslek.
Ezzel otthagy a locsogó szőkével.
Mindenki engem bámul.
A gyomromba tűk szúródnak.
A válasz a menekülés.

1 megjegyzés:

  1. Szia...
    Most egy kicsit elvesztem, hogy akkor mi is folyik itt, de biztos vagyok, hogy bejegyzés után már összeáll a fejemben a történet, és az összes szál. ;)
    Várom a következő kis szösszenetet...
    Love.Gabriella.Fisher

    VálaszTörlés