Oldalak

2012. március 2., péntek

Életérzés


Gyermekkorban harsány vagy, név egy mesében, a kislány bársony köntöse. Édes málna, harmatos rózsa, őszi levelek palástja és fakón rókabunda. Az iskolában elismerés, erdőszélén nyíló bogyócsoda, és annak ágain éneklő madár tolla.
Növekszem, s te a fénycsókolta szőlőszemek gyermekeként születsz újra borban. Mélységeid bódító szenvedélye belengi ilyenkor a világot, benned fullad alkonyatkor majd a nap.
Sok éjjelt a házban töltesz, izzadó szaténlepedőn tanyázol hajnalig. Reggel rúzzsá válsz, merésszé. Megvadítasz, és leigázol fenevadakat, hogy kiélhessem vágyaim.
Azt képzelem, felnőttem, mire újra csak egy ősz leszel, egy alma szégyenlős mosolya, a gyermekeim arcán felragyogó életöröm nyoma.
Zubog a vérem, visszavágynálak, de dacos emlék maradsz, a lázadó ifjúság tincsei.
Belenyugszom, ha kell.
Végül már nem láthatlak, de te akkor is ott vagy a síron nyíló pipacsvirág szirmain.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése