Éjfekete gombszemeit orcámra mereszti,

A halál hírnöke elmúlásomat hirdeti,

Ében tollait a komor égnek tárja,

Hangja fagyos testemet általjárja.

Elfog a sejtelem: Valami kezdődik!

Ragyogó napomat árnyak kendőzik,

Füstös fellegek borítják egemet,

Jégbe fagyott világ, titkom nem ereszt,

Rideg vasat fon karomra, szívemre,

Kárhozatba taszít, vesztőhelyemre.

Megkörnyékez a végzet, csókkal csalogat,

Csak a legerősebb állhatja, mivel Ő áltat.