Január 24. Vasárnap
Nem találkoztunk egész nap. Próbálok másra gondolni, de nem
megy.
Január 25.
Hétfő
Zennel álmodom az éjjel. Ott ül az öltözőben, késsel a
kezében, miközben rám mered. Tudja, hogy ott vagyok a szekrényben. Tudja, hogy
közbeléphetnék, mégsem teszek semmit. Meg sem mukkanok. Aztán körülnézek, és
észreveszem, hogy nincs körülöttem sötétség. Nincs fémburok, ami eltakarna. Lát
engem. Látja, ki vagyok. És nem haragszik. Csak bámul és megért.
Mikor hajnalban felriadok, Tea hortyogása tölti be a szobát.
Kint még sötét van, az ablakon keresztül csak a koszos udvari lámpák fénye
szivárog be. Némán. Kísérteties. Érzem a zsigereimben, hogy valami történni
fog. Valaminek történnie kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése