Szürke halál

Ma meghalok.

Ez az első gondolata, mikor a hajnal felnyitja sírástól kivörösödött szemhéját. Jobbra pillant. Férje még alszik. Arcán ráncos bőre meg-megrándul, ahogy álmodik. Hát mégsem ő lesz az, aki sírba viszi, gondolja és keserűen elmosolyodik.

Balra pillant. Az óra 5:43-at mutat. Még két perce van, mielőtt megszólal az ébresztő. Megvárja. A szürke félhomályban az esküvői fotót nézi a falon.

Csak egyet pittyen az óra, mielőtt lenyomja.

Felkel, a lába magától tudja a dolgát. A fürdőszobatükör ma sem kíméli. Sírva fakadna, ha még lenne könny a szemében.

Maga sem tudja, miért. Nem is keresi az okokat.

A konyhában rendetlenség terpeszkedik. Feltesz egy kanna vizet a tűzhelyre. A szekrényből előveszi a teafiltert, majd csak vár. Az ablakon kinézve az erdőt látja. Minden nedves odakint. És szürke. A hajnal várakozva nyáladzott egész éjjel, most pedig előbújt és rávicsorog. Szürke ígéret.

Visít a gőz. Leforrázza a filtert. Gyönyörű, ahogy elterül a piros szín a pohárban. Nem örül neki. A hálóingébe törli izzadt kezét. Kortyol a teából, majd félrerakja. A halottak nem isznak.

Végigsimít a képkereteken a falon. Lányok, unokák.

Ti sem értitek. Ő sem érti.

Kinyitja az ajtót. Hűvös van még. Ő már nem érzi. Papucsa belesüpped a tavasz verejtékétől lucskos talajba.

Egy pillanatra megtorpan. Isten tudja, mi jár a fejében. Valaki elmegy mellette, de mikor odapillant, senkit sem lát. Csak a szellő játszik vele.

Cuppog a talpa alatt a sár. Megkerüli a házat, átvág az udvaron, egészen a kerítésig. Az ujjai nem engedelmeskednek, mikor megpróbálja kinyitni a kaput. Felnyomja magát a tetejére, az egyik papucsa visszaesik. Ő a túloldalon ér földet. Összekoszolja fehér hálóingét.

Fülel, de a madarak még alszanak. Nem csiripelnek.

Nincs, ami megállítsa.

Elsétál az erdő széléig, távol tartja magát a fáktól. Köd telepszik meg a vállán, de ő cipeli. Nem áll meg. A patak széléig gyalogol. A tavaszi áradás megduzzasztotta. Morgása megvigasztalja a szívét.

Belemártja a lábát, jéghideg. Fejjel előre érkezik. Fekete haja szétterül a vízen. A levegő kiszökik a tüdejéből. Érzi, ahogy eltávolodik a háztól. El a férjétől. Az unokáitól.

Hanyatt fordul. Lélegzik. Lemerül, majd feljön a felszínre. Ez ismétlődik, míg megérti.

Mélyet szív a szürke vízből.