– Semmi közöd hozzá.
– Nagyon is sok közöm van hozzá.
Már elindulnék visszafelé, mikor megállít ezekkel a
szavakkal.
– Ugyan miért?
Pár percig csak farkasszemet nézünk. Nem félek tőle,
ismételgetem magamban, miközben összerezzenek, amikor egy lépést tesz felém.
– Szeretném tudni, ki az, aki ennyire felkeltette az
öcsém figyelmét.
Megrázom a fejem. Nem hiszek a füleimnek.
– Ne nézz rám
ilyen meglepetten! Nem egyértelmű, hogy a kisfiú teljesen beléd van habarodva?
Alig bírtam visszatartani, miután bevittelek az orvoshoz. Mindenáron veled
akart lenni, hogy lássa rendben vagy-e.
– Két nappal
ezelőtt?
– Ugyan, bébi!
Már az első alkalommal. Amikor rosszul lettél a folyosón.
– Te ott
voltál?
– Mit gondolsz?
– Miért hívják Zennek?
– Te aztán
tudod, hogyan válts témát – mosolyodik el Noah, amitől önkéntelenül is még
jobban megrémülök. Könnyebb utálni, mikor bunkó. – Elmesélem, ha sétálsz velem.
A part kihalt,
mint mindig. Lassan magunk mögött hagyjuk a mólót, ahogy a Zennel való randi
reményét is.
– Tudod, mit
jelent a szó?
– Gőzöm sincs.
– A zen a
buddhizmus egy ága Japánban.
– Ez volna a
magyarázat? – kérdezem, miután Noah percekig hallgat.
– Zen ebben
hisz. Ilyen egyszerű.
Ez meglep. Nem
jellemző ránk, intézetbeliekre, hogy hiszünk valamiben.
– És része az
önkínzás?
– Nem, Ms
Szarkazmus. Van egy kis gond Zen miniatűr tini agyával.
– Kedves. –
Akaratomon kívül is a védelmembe akarom venni Zent.
– Tudod, kezdem
érteni, miért van oda érted.
Még mindig fura
ezt hallani.
– Mindketten
őrültek vagytok.
Bár rosszul
esik, el kell ismernem, hogy van benne valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése