Ösztön vagy te...
Ösztön vagy te, oly természetes(,)
Felkelned a mocsokból újra meg újra,
Lerázod a bűneid, néhány vesztes
csatád emel vércsatakos trónra.
Megtagadod te magát a világot,
S mindent, mit abban szabad.
Falod a felderengő világost,
De testembe ivódik szavad.
Megszánod a férgeket agyamban,
Vad őrületet ültetsz beléjük,
Elbukom végtelen harcomban;
Majd szívemet teszem elébük,
Lakmározzanak abból is,
Undorító teremtményei a földnek,
Nem érzek én mást, csakis
Gyűlöletét e szörnyű létnek.
Varas lesz körmömtől arcom.
Fáradt vagyok.
Te hajamnál fogva rántasz talpra,
Csak még egy sebhelyet kapok,
Minden egyes lemondó szóra.
'Beférkőznek közénk az únt napok?'
Tépj, kérlek, ne engedd soha
Esnem sárba, lábak alá!
Tedd meg értem, még ha mostoha
társ is a bennem lakozó halál!
Mert eljön még az ítélet napja,
s ha nem áll mellettem lelkem vezére,
csak te leszel ott ösztönök ura,
te teszel súlyt kárhozatom mérlegére.
Szia Bells!
VálaszTörlésKicsit elvont, ámde szép verset hoztál nekünk, nagyon örülök, hogy feltetted és végre nyerhetünk egy kisebb cseppet a művészetedből, hiszen már nagyon szomjasak vagyunk :) Ritkán jelentkezel, persze én megértem a dolgot, de remélem, azért szakadatlan a lelkesedésed az irodalom terén!
Love.Ella.Fisher
Szia!
TörlésTudom, mostanában elég őrült napjaim voltak, ha meg akadt időm, hát ihletem az semmi. De nem hiszem, hogy ez olyasmi lenne bennem, ami eltűnik egyik napról a másikra. :) Szóval ne aggódj, lesz még mit olvasni, és örülök, hogy jársz errefelé!
Boldog új évet!
b.
Boldog újesztendőt kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm Jega, és viszont kívánom!
Törlés