Oldalak

2012. november 8., csütörtök

Ha én lennék a szerelmed...



 Tumblr_mapkysrlxf1qkt9aoo1_500_large

Sosem hitt az igaz szerelemben. De az valódi, élettel teli pillanatokban igen.
Minden lépést, amit megtett a gőzölgő, kátrányszagú utcán, számolt. Mennyi kell még, hogy elérjen a boldogsághoz? Hányszor kell visszafordulnia, és újrakezdenie, míg feltűnik a sarkon?
A feje már lüktetett a napon eltöltött óráktól, de ő mégsem adta fel. Itt lesz. Megígérte.
A legutóbbi találkozásuk rémlett fel az aszfalt feletti délibábban.
Eljött érte. Csupán egy apróság volt, amin összevesztek, de ő azonnal itt termett. Fontos volt neki, hogy megbeszéljék. Elvitte egy félreeső helyre, majd feldúltan kiszállt az autóból. Követte. A motorháztetőnek támaszkodott, és figyelte, ahogy a fiú ideges köröket ró előtte.
– Olyan buta vagy – suttogta megtorpanva. – Mi értelme volt ennek?
– Szóval nem beszélhetek rólunk senkinek? Ez a bajod? – kérdezte halkan a lány.
Felismerés csillant a barna szemben, és csak még jobban összetúrta amúgy is kusza haját.
– Nem így értettem. – Egy lépéssel előtte termett. – Olyan buta vagy – suttogta a lány fülébe, aki összerezzent a nyakát érő forróságtól.
– Ezt már mondtad.
Megcsókolta. Ezzel fojtotta el a fiatal lélek felsejlő gyanúját. Már befészkelte magát valamiféle kétség, de ez nem volt elég ahhoz, hogy lemondjon róla. Minden tinédzser álmáról.
– Hoztam vizet – rántotta vissza valóságba a bátyja hangja. 
Még mindig az utcán vesztegelt a házuk előtt. Hálásan fogadta el a palackot.
– Biztos, hogy jön?
– Biztos – felelte, ezzel mintegy magát is győzködve.
Újra egyedül maradt. Egyedül a gondolataival.
Nem lehet ennyire kétségbeesett. Hisz sosem ígértek egymásnak semmit. Meg kellene értenie, hogy vége. De alighogy ez megfogalmazódott a fejében, a sarkon feltűnt az autó. Vissza kellett fognia magát, hogy ne sikoltson fel örömében. Mennyire hiányzott már neki a fiú illata, a mosolya!
Feldobva ugrott be az anyóülésre. Aztán észrevette a fiú komor tekintetét. Nem sok jót sejtetett.
– Mi a baj?
– Nem akarlak megbántani…
Akkor ne folytasd! – akart közbevágni, de nem tette. Egy szó nélkül végighallgatta az ilyenkor általános szavakat: különbözünk, nem a te hibád, maradjunk barátok.
Nem beszélt még akkor sem, mikor már újra a hőségben találta magát. Túlságosan szédült. Hátat fordított a sajnálkozónak, és találomra elindult egy utcán.
Sosem hitt a szerelemben. Talán ezért is hagyta az mindig cserben.

4 megjegyzés:

  1. Szia Bells!
    A tipikus Bells stílus most is jelen volt, és kiegészítette a novellát. Számomra kicsit vontatott volt, nyomasztó. Azt hittem, hogy az elején olvasott tételmondatra fogsz rácáfolni egy kedves jelenetre, de te ehelyett igazoltad. Nem hisz a szerelemben? Miért? Bár rövid volt, így a kifejtésre nem volt lehetőséged, bennem mégis felmerült a kérdés. Egy ilyen rövid novellához egyszerűbb témát kell választani, szerintem.
    Ettől függetlenül nekem tetszett. Amikor a testvér megjelenik engem sikerült megtévesztened. :) Az a rész kimondottan tetszett. Jó ez a novella csak egy kicsit kifejtetlen számomra.
    Köszönöm, hogy olvashattam.
    Love.Ella.Fisher

    VálaszTörlés
  2. Hidd el, nekem is kifejtetlen. :) Ezer meg ezer éve ott porosodott az írásaim között, még anno egy barátnőm kért meg, hogy írjam meg azt a konkrét jelenetet, amikor a srác eljön érte, mert összevesztek egy apróságon. Megírtam, de nem tudtam folytatni. Aztán szakítottak. Beleírtam, de nem tudtam folytatni.
    Aztán azóta a befejezést szűrtem le. Tehát nem volt bennem történet-ötlet, a valóság alakította. És gondoltam, ha már ennyi megvolt, hát írok egy frappáns befejező mondatot, és innentől elég volt a valóság követésével való nyűglődés.:) Szóval ezért érezhetted kifejtetlennek.
    Hogy miért nem hisz? Hát ez egy jó kérdés... Talán úgy gondolja, hogy ebben józannak kell maradnia, különben sosem járhat jól.
    Végül a cél az volt, hogy rávilágítsak, ha nem hisszük el, hogy lehet jó, soha nem is lesz az. :)
    Köszönöm, hogy olvastad!
    B.

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    A vége tökéletes. A többi is jó, csak kicsit talán el kéne választani a jelent és a visszaemlékezést. Jajj és az eleje is szuper!

    Minden elismerésem: Honey*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszik. Szeretem, ha nem egyértelmű valami, ha az olvasó veszi észre a szakaszokat.
      Remélem ez nem rontott rajta.:)
      Köszönöm, hogy itt jártál!
      B.

      Törlés