Mikor, ha nem ma?
Boszorkányoskodjunk kicsit.

Néma planéta

Megtapostak már ezerszer,
Mégsem emelted szavad,
Kibeleztek, s megcsapoltak,
De sosem ellenkeztél.
Térdepeltünk rajtad, kegyelmedet kérve,
S te jobbodat nyújtottad, mint gyermekednek.
Majd hátba döftünk, s te rogytál a földre,
Mi meg felnevettünk: ugyan! Sosincs véged!
Kibírsz te mindent, vizet és tüzet,
Ha szívedet is tépjük, nem űzetsz.
Néma vagy te, csendesebb a szónál,
Mely felhangzik érted, de elnyomja korom,
Mi lármázunk, pedig semmi okunk,
Imádkozni érted... az volna utolsó dolgunk.

Hogy miért is? Samhain éjszakája van.

A Holtakhoz

Holtak, szóljatok!
Hallassátok hangotok!
Mikor meglebben a függöny,
Érzem sóhajotok.
Zörgessétek rácsotokat,
ahogy az élet rágta csontotokat,
mikor átkoztatok angyalokat,
és áldottatok zsoldosokat,
Itt ragadtatok!
Vékony a fal, áttetszik létetek,
Az éj áldása kísérjen titeket.