Bejegyzések A.A. naplójából - 14

Január 6.

Két napja megállás nélkül csak Zenen jár az agyam. A rohamom óta nem láttam, ami már négy napja volt. Ez már beteges, gondolom, de mégis mit tehetnék. Ilyenkor pont olyan ostobának érzem magam, mint azok az elsőéves csitrik, akik rajongva ugrálják körbe a focistafiúkat.

Kiderítettem, hogy az igazi neve Gage. Csak a doki tudta, pedig legalább kismillió idegent megkérdeztem. A legszomorúbb pedig, hogy Ridernek is fél órás kutatásba telt, míg kiderítette.

– Miért szeretnéd tudni?

– Ennyire furcsa, hogy tudni akarom egy diáktársam nevét?

Elfogadta az indokot.

Gage Wymer. Nem éreztem közelebb magam a rejtélyhez.

– Nem látta mostanában? – fordulok vissza a betegszoba ajtajában.

– Zent? Ritkán látom, mióta nem szedi a gyógyszereit.

– Gyógyszerek?

A nő furcsán grimaszol, mint aki bánja, hogy egyáltalán megszólalt.

– Nem mesélhetek erről.

– Persze – bólintok, pedig belül marcangol a kíváncsiság.

Visszaballagok az iskola területére. Nagy a lökdösődés a folyosón, vége a negyedik órának. Ilyenkor húsz perc szünetet kapnak a diákok. Nekem nem volt jobb elfoglaltságom, mint lemenni a leleteimért az iskolaorvoshoz. Na, nem mintha túl sok mindent mutatnák a papírok. Semmi bajom, ez a diagnózis. Az első ijedtség a májbetegséggel kapcsolatban csak a felületes vizsgálati eredmények miatt merült fel. A vérem bebizonyította, hogy csupán a fejemben nincs rendben minden.

Hirtelen az a szőkeség pattan elém, aki a furcsa üzenetet adta a vécében.

– Na, milyen volt a randi?

– Milyen randi? – torpanok meg.

– Hát, ami a levélben vooooolt – kacsint rám cinkosan.

TUDTAM, hogy megnézte. És utána még képes volt hazudni róla.

– Nem mentem el. – A hangom egyáltalán nem cseng hívogatóan, ennek ellenére a Szőkeség nem tágít mellőlem.

– Mi az, hogy nem? De hát… mondtam, hogy egy cuki fiú adta!

– Későn olvastam el – vallom be, és csak most tűnik fel igazán, milyen szánalmasan hangzik is ez.

– Uram atyám!

– Tudom, nevetséges – morgom a garbóm nyakába.

– Nem az! – heveskedik a lány. – Mármint az… de nézz a büfé irányába! Ne olyan feltűnően! Ő adta a levelet! – és vigyorog, mint egy barátnő, aki drukkol a másiknak.

Eredmény

Egy újabb remek pályázat ért a végéhez :)

2. helyezett: Isabella Reed

Végeredmény:

    Epika 54/65 83%

    Dráma 12/14 86%

    Líra 20/21 95%

Összesen:

     86+1/100

87%-os dolgozat

Az eredményhirdetés itt: 

http://kisnovella.blogspot.hu/2012/08/eredmenyhirdetes.html 

 És az oldalon megtaláljátok a feladatokat is.

Merengve gyújtottam világosságot,

Elűzve az éjnek borús árnyait,

Feledte lelkem az óvatosságot,

S kitárta szárnyait.

Bejegyzések A.A. naplójából - 13

 

22:01

Tudni kell az árvaházról, hogy több száz éves. De még sosem szerette senki.

Viszont mindenki megtalálja a saját kis zugát, ahol kicsit kellemesebben érezheti magát. Ahol elfelejtheti, hogy nem a családjával van. Hogy neki nincs olyanja.

Az erkély a negyediken - az én helyem. Az emelet állapota súlyosan leromlott az utóbbi öt évben, ezért már csak egyik szárnyát használják. A másik üressé, porossá és kísértetiessé vált. Olyan hellyé, amit mindenki nagy ívben elkerül . És épp ezért választottam annak idején.

A folyosó közepén egy kétszárnyas ajtó mögött találtam a legnagyobb szobát, amit egész addigi életemben láttam. Bútor a mai napig nincs benne, csak egy ottfelejtett, szakadt függöny, ami az erkélyre való kijáratot rejti.

Kint ülök a roskadozó kőerkély peremén, hátamat a meredek tetőnek feszítem. Mindig mosolyognom kell, ha eszembe jut, milyen gyáva vagyok egy tömeggel teli teremben, és milyen bátor négy emelet magasan. Sosem féltem a magasságtól.

Ma este mégis furcsa szorítást érzek a gyomromban. Nem tudom eldönteni, hogy a rejtélyes betegségem az oka, vagy Zen eltűnése. Vagy esetleg a levél, amitől paranoiás módon irtózom.

Néha lelökném magam az erkélyről, annyira feleslegesnek érzem az életem. És ilyenkor még mérgesebb leszek, mert idegesítem magamat az önsajnálatommal.

Néhány mély levegő. Annyira nem rémes a helyzet.

Előveszem a zsebemből a gyűrött borítékot.

A levéllap elég gyűrött, de az az egy sor, ami rajta van, olvasható.

„Hatkor találkozzunk a kapuknál!”

Felnézek a csillagos égre, és kínomban önkéntelenül is kacagni kezdek. Ezt a találkozót lekéstem.

Bejegyzések A.A. naplójából -12

13:32

Nem érdekel. Legalábbis nem annyira, hogy ezen járjon az eszem egész nap, mondom magamnak, de hát az órák unalmasak, a tanárok úgyszintén. Egyedül néhány diák viselkedése tűnik furcsának a két nappal ezelőttihez képest. Például az előttem ülő Fogas, vagy eredeti nevén Valerie méreget tágra nyílt szemekkel, mintha ezelőtt még sosem látott volna. Felvonom a szemöldököm, de nem veszi a lapot. Nagyot sóhajtok, mikor végre megszólal a csengő, de nem úszom meg.

– Hogy vagy? – intézi hozzám kérdését Fogas életében először. Az elnevezését nem túl meglepő módon elálló fogai miatt kapta. Nem túl kedves becenév, de itt nehéz megsérteni a másikat.

– Megvagyok.

Indulnék, de elém lép.

– Bocsi… hogy tudod, hisztiztem, mikor megláttalak. De olyan szörnyű színed volt… - hebeg, miközben egy hajtincse végét tépkedi.

– Nem gond. – Kikerülöm, és lehajtott fejjel megyek ki, nehogy még valaki nekiálljon kérdezősködni.

A folyósón a szokásos tömegnyomor fogad, amitől mindig gombóc kúszik a torkomba. Elnézek az öltözők irányába, de tudom, hogy most foglaltak. Alig várom, hogy befejeződjön a nap. Főleg, hogy Zent eddig nem láttam sehol sem.

 Egy figyelmetlen diák leönt kávéval. Elnézést sem kér.

A lánymosdó nyomorúságos látványt nyújt. Akárcsak a tükörképem. Már majdnem elsírom magam, mikor egy lánycsapat nyomakodik be az ajtón. Szőkék és csak úgy repdesnek. Biztosan nem az árvaház lakói. Nem ritkaságok, járnak ide külsősök.

Az egyikük jól megnéz.

– Te vagy Audrey?

Csodálom, hogy a hatalmas kócomtól a fejem tetején még egyáltalán észrevesz.

– Miért?

– Ezt neked küldi… valami… srác. Nem tudom a nevét. – Ezzel a kezembe nyom egy borítékot, és már el is felejtené, hogy létezem…

– Mi van benne? – kérdezem.

– Honnan tudjam? Itt állt az ajtó előtt, és megkért, hogy adjam oda, ha itt vagy. Ennyi.

– Mit ajánlott érte? – Nyilvánvalóan nem tetszik neki a kérdésem, mert sértődötten felhúzza az ajkait. Így úgy néz ki, mint egy dacos kacsa, de ezt nem említem meg.

– Semmit, ha tudni akarod. Csak dögös – vigyorodik el. – Ennyi elég.

Zen? – dobban nagyot a szívem. Talán mégsem szökött el…

– Na, nem nyitod ki? – toporog még mindig előttem a kacsa.

Megfordulok, és a következő órámra sietek. A levelet a táskám mélyére süllyesztem. Valamiért sértettnek érzem magam. Miért is kéne ilyen elavult módszerekkel kapcsolatba lépni velem? Talán szégyell velem mutatkozni az a valaki?

A folyósón nincs ott Zen, de senki más sem.

Díj

Monikawaheednek megköszönöm a díjat, bár sajna nálam ez a lánc megszakad, mertén inkább másképp fejezem ki a tetszésemet blogoknak, de persze ebben sincs semmi rossz. :) Köszönöm még egyszer!
Akinek esetleg lenne kedve díjazni egy általa követett blogot, annak kiteszem az ehhez társuló szabályokat :)

 

A szabályokról: 

    - Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.   

    - A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell.     

    - 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek. 

    - 11 embert meg kell jelölni és linkelni.     

     - Nincs visszaadás/visszajelölés. 

Tehát 11 dolog rólam: 

1. Középiskolába járok, méghozzá idegenforgalmi szakra.

2. Nyár elején letettem a középfokú német nyelvvizsgát, jövőre az angol középfokot szeretném, és a felsőfokú németet. 

3. Említettem, hogy utálom a németet? :) 

4.Jövőre Németországba megyek dolgozni. 

5. Gitározni tanultam sokáig, de azóta feladtam, mert egyik tanárom sem birkózott meg a feladattal. 

6. Történelmi sorozat és film függő vagyok, ilyeneket nem bánnám, ha gyakrabban ajánlanának is. 

7. Jane Austen vezetett erre az útra természetesen. Filmügyileg és írásügyileg is értve. 

8. Eddig 4 könyvben és 1 interneten publikált novellát sikerült összehozni. 

9. Az egyik bátyám idegenlégiós szolgálata után megváltozott a véleményem a katonákkal kapcsolatban...

10. Mindig is lovakat akartam.

11. Azóta sincsenek.

monikawaheed kérdései:

  1. Szülőkkel élsz vagy külön? - Szüleimmel.

  2. Kedvenc autómárkád? - Nincs kedvenc, de pl. Ford, Aston Martin stb.

  3. Kedvenc íród? - Itt sincs kedvencem, de nagyon szeretem Laurie Halse Andersont, Jane Austent és persze George R.R. Martint. Nincs is jobb a Trónok harcánál :)

  4. Kedvenc meséd gyerekkorodból? - Hú, mindig is féltem a meséktől, vagyis inkább a bennük szereplő fura népektől. De ha lehet mostanit mondani az animációs Hercegnő és a béka hatalmas mese.

  5. Melyik országban élnél legszívesebben és miért? - Elsősorban Magyarországon, mert perfektül beszélem a nyelvüket, de szívem szerint a világ minden pontját bejárnám és nem maradna időm egy helyen élni. :)

  6. Milyen ország(ok)ban jártál már? - Hát természetesen néhány szomszédnál: Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Ukrajna. Emellett pedig Olaszország, Franciaország, Monaco.

  7. Van testvéred? - Összesen 4, mindegyikük idősebb nálam, és mindegyik velünk él most már.

  8. Kedvenc lánynév és fiúnév? - Teodor és Teodóra, mondanááám, de a lánynevek közül nincs igazán kedvencem.

  9. Van háziállatod? Neve? - Van egy kiscicám, Schnaps és Mazsola, a kutya.

10. Kedvenc énekesed? - Pl. Sia Furler, Nanna Øland Fabricius, de a férfihangot valahogy jobban kedvelem, mint Beck Zoliét és Likó Marciét.

11. Kedvenc színészed? - Emmy Rossum és sokan mások. De ő az abszolút favorit. :)

Bejegyzések A.A. naplójából - 11

Január 4.

Egy srác megszökött. Ez a reggeli újság az ebédlőben. Ritkán járok le ide, túl zsúfolt. Ma mégis idemenekülök Tea kérdései elől. 

Bár nem érdekel a megdöbbentő merészség, Andy, a rangidős fennhangon osztja meg az információit. Már csak két hónapig kell elviselnem a kövér látványát.

– Összesen kétszer láttam, pedig lassan három éve itt van – harsogja a „baráti társaságának”. – Öcsém, az a srác kész rejtőzködő művész. Bár állítólag egy kicsit dilis is.

Ki nem az? – vonom fel a szemöldököm. Kefirt eszem egy szelet kenyérrel. Van jobb kaja is, de valahogy nem az igazi a gyomrom a tegnapelőtt óta.

– A diri ki van akadva, legalább kétszáz rendőr keresi.

– Baromság – suttogom a nem létező reggeliző partnereimnek. – Egyikünkre se szánnának ennyi embert.

Nem is akarom tovább hallgatni a műsort. Felállok, ami többeket meglep. Otthagyom a tálcát az asztalon. Ahogy körbepillantok, nekem sem tűnik fel a hiány. Bárki is…

Egy pillanatra kihagy a szívem.

Zen nincs az ebédlőben.

Bejegyzések A.A. naplójából - 10

12:34

Dr. Rider elküldött egy órával később. Megkukultam. Májsorvadásról, rákról papolt. Tudom, hogy csak rám akar ijeszteni, de arra nem számítottam, hogy ez sikerül is neki.

Az udvaron ülök, eszemben sincs visszamenni az otthon közvetlen szomszédságába épült iskolába, miután az öltözőket zárva találom.

Ez a hely a második legnyugodtabb a szekrényem után. Legalábbis tanítási időben. Hideg van, rajtam meg csak rövid ujjú. Eltereli a gondolataimat. Körbenézek az udvaron. Szürke, szögletes, rideg és régi. Az embernek önkéntelenül is azok a túlzó, regényes leírások jutnak eszébe az árvaházakról. Talán nem is annyira túlzóak. Bár nincsenek nádpálcával fenyítő nevelők, büntetőszobák, vannak kellemetlen lakótársak, verekedések, önsanyargatás. Itt mindenki azt érzi, nem kell senkinek. Mert ez az igazság.

Huszonegy éves korunkig ez egy börtön. Aztán a legtöbben egy lebujban végzik. A szerencsésebbek egy belvárosi gyorsétteremben.

És ez a különösen rémisztő ebben a helyben. Itt nem áldozik senki. Egyszerűen nem léteznek álmok.

Belerúgok egy kavicsba, ami csikorogva ellenkezik. Erre hasonlít a mi életünk is. Hiába rugdosnak el minket a célig, mi már döntöttünk. Nem élünk az élet lehetőségével. Mert úgy hisszük, nem létezik.

Rajzok

Mostanában próbálkozom a rajzokkal, azokhoz valahogy nagyobb kedvet érzek, mióta ihlethiány van írás téren. :) Bár mindig is meg voltam róla győződve, hogy nekem vajmi kevés jutott a családi rajztehetségből, azért néha sikerül összehoznom egy-egy jobb művet...
És hát mivel a novelláim cím alatt ott van, hogy egyéb műveim, gondoltam megosztom veletek :)

Az első két próbálkozásom:

 

 Mr Darcy, Büszkeség és balítélet

(Matthew Macfadyen)