Oldalak

2016. február 16., kedd

Bejegyzések A.A. naplójából - 52



Január 24. Vasárnap

Nem találkoztunk egész nap. Próbálok másra gondolni, de nem megy.

Január 25. Hétfő

Zennel álmodom az éjjel. Ott ül az öltözőben, késsel a kezében, miközben rám mered. Tudja, hogy ott vagyok a szekrényben. Tudja, hogy közbeléphetnék, mégsem teszek semmit. Meg sem mukkanok. Aztán körülnézek, és észreveszem, hogy nincs körülöttem sötétség. Nincs fémburok, ami eltakarna. Lát engem. Látja, ki vagyok. És nem haragszik. Csak bámul és megért.

Mikor hajnalban felriadok, Tea hortyogása tölti be a szobát. Kint még sötét van, az ablakon keresztül csak a koszos udvari lámpák fénye szivárog be. Némán. Kísérteties. Érzem a zsigereimben, hogy valami történni fog. Valaminek történnie kell. 

2016. február 8., hétfő

Velence és Burano

Volt szerencsém az idei farsangot Olaszországban ünnepelni. 
Több fotót a deviantart-on találtok: http://isabellareed.deviantart.com/











2016. február 5., péntek

Bejegyzések A.A. naplójából - 51



19:34

Az ágyamban fekszünk. Bámuljuk a plafont, majd egymást, majd ismét a plafont. A délután nagy részét csókolózással töltöttük, de tovább nem jutottunk. Noah nem akar elsietni semmit.
– Nem ebben a nyomorult szobában szeretném elvenni a szüzességed.
– Nem vagyok szűz – forgatom a szemem nevetve.
– Mi van? – támaszkodik a könyökére a fiú. – Hogy a fenébe jutott hozzád bárki is, mikor a fél életedet a szekrényben töltöd?
– Ez durva volt – bokszolok bele a karjába.
– Hát akkor meg mire várunk? – harap bele a nyakamba. Az, hogy ilyen közel engedek valakit magamhoz, normális esetben megijesztene. De Noah-val más a helyzet. A közelsége izgalmas, de nem rémisztő. Élvezem.
– Tea bármikor visszaérhet.
– És?
A nyakamat cirógatja a szájával, amitől borsódzik a hátam. Végigsimítok egy kígyótetováláson a karján, majd arrébb húzódom.
– Nem ma. Nem is ismerjük egymást – ismétlem a szavait ironikusan.
– Én nem így érzem.
Ahogy én sem. Mi más magyarázná, hogy itt fekszik az ágyamban alig pár hét ismeretség után. Mintha ezer éve ismerném.
– Menned kéne – mosolygok rá.
– Velem jössz? – szemtelenkedik tovább.
– Nem ma.
– Holnap?
– Noah, kérlek.
– Csak ugratlak, Csínó! Szex nélkül is jól elvagyunk, nem igaz?
Felvonom a szemöldököm, mire vigyorogni kezd.
– Valld be, hogy imádsz.
– Jobban imádnám, ha nem feküdnél az ágyamban, mire Tea visszaér. Épp ma reggel ígértem meg neki, hogy elkerüllek.
– Ki ő, az anyád?
Ez az ártalmatlan kérdés mindkettőnket meghökkent egy pillanatra.
– Mesélsz róla? – kérdezem, pedig a helyzet mást kívánna. De nincs mit tenni, előtört belőlem a bátor énem. Mint mindig, mikor Noah-val vagyok.
Majd holnap, csillagom. Most megyek, mielőtt hazaér a szobatársad.
Azzal egy csókot nyom a számra, és már ott sincs.