Oldalak

2016. február 5., péntek

Bejegyzések A.A. naplójából - 51



19:34

Az ágyamban fekszünk. Bámuljuk a plafont, majd egymást, majd ismét a plafont. A délután nagy részét csókolózással töltöttük, de tovább nem jutottunk. Noah nem akar elsietni semmit.
– Nem ebben a nyomorult szobában szeretném elvenni a szüzességed.
– Nem vagyok szűz – forgatom a szemem nevetve.
– Mi van? – támaszkodik a könyökére a fiú. – Hogy a fenébe jutott hozzád bárki is, mikor a fél életedet a szekrényben töltöd?
– Ez durva volt – bokszolok bele a karjába.
– Hát akkor meg mire várunk? – harap bele a nyakamba. Az, hogy ilyen közel engedek valakit magamhoz, normális esetben megijesztene. De Noah-val más a helyzet. A közelsége izgalmas, de nem rémisztő. Élvezem.
– Tea bármikor visszaérhet.
– És?
A nyakamat cirógatja a szájával, amitől borsódzik a hátam. Végigsimítok egy kígyótetováláson a karján, majd arrébb húzódom.
– Nem ma. Nem is ismerjük egymást – ismétlem a szavait ironikusan.
– Én nem így érzem.
Ahogy én sem. Mi más magyarázná, hogy itt fekszik az ágyamban alig pár hét ismeretség után. Mintha ezer éve ismerném.
– Menned kéne – mosolygok rá.
– Velem jössz? – szemtelenkedik tovább.
– Nem ma.
– Holnap?
– Noah, kérlek.
– Csak ugratlak, Csínó! Szex nélkül is jól elvagyunk, nem igaz?
Felvonom a szemöldököm, mire vigyorogni kezd.
– Valld be, hogy imádsz.
– Jobban imádnám, ha nem feküdnél az ágyamban, mire Tea visszaér. Épp ma reggel ígértem meg neki, hogy elkerüllek.
– Ki ő, az anyád?
Ez az ártalmatlan kérdés mindkettőnket meghökkent egy pillanatra.
– Mesélsz róla? – kérdezem, pedig a helyzet mást kívánna. De nincs mit tenni, előtört belőlem a bátor énem. Mint mindig, mikor Noah-val vagyok.
Majd holnap, csillagom. Most megyek, mielőtt hazaér a szobatársad.
Azzal egy csókot nyom a számra, és már ott sincs. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése