14:12
Mikor legközelebb kinyitom a szemem, egy autóban ülök. Legalább
fél percig eszembe sem jut a tűz. Megnyugtató illat vesz körül, egy szívtipró
ül mellettem, mögöttem Tea és Holly és még valaki, akit először fel sem
ismerek. Zen. Ez meg hogy lehet?
Ismeretlen környéken utazunk. Hova utazunk? Mi ez? Egy
furcsa álom?
– Noah? – találom meg a hangom. A
szólított azonnal a combomra teszi a kezét, hogy megnyugtasson.
– Jó, hogy újra köztünk vagy, Csínó!
– mosolyog az útra meredve.
– Mi a fene folyik itt? – nézek
hátra a többiekre, majd újra Noah-ra.
– Ki fog akadni! Tudtam, hogy ez
lesz! Forduljunk vissza, srácok! – csipog Holly sápadtan.
– Hová megyünk? – kérdezem, miközben
próbálom összeszedni a gondolataimat. A tűz. Azután minden homályos. – Mi
történt az iskolában?
– Nyugodj meg, Audrey!
Leléptünk.
Hányinger tör rám. Leléptünk? Honnan? Miért? Porig égett az árvaház?
– Állj meg! – sikoltom, s már
nyitnám is az ajtót. Noah akkorát fékez, hogy mindenki felsikolt. A hóba
hányok. A fejem lüktet. Körülöttem pánik tör ki.
– Kuss legyen! – ordít Noah.
Én csak az összemocskolt fehér
szőnyegre meredek, míg a többiek elnémulnak, és várnak. Várnak, hogy mondjak
valamit.
Lassan összeáll a kép a fejemben.
Kihasználták a káoszt, és elszöktek. Engem pedig magukkal hoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése