Oldalak

2013. november 1., péntek

Bejegyzések A.A. naplójából - 38



– Semmi közöd hozzá.
– Nagyon is sok közöm van hozzá.
Már elindulnék visszafelé, mikor megállít ezekkel a szavakkal.
– Ugyan miért?
Pár percig csak farkasszemet nézünk. Nem félek tőle, ismételgetem magamban, miközben összerezzenek, amikor egy lépést tesz felém.
– Szeretném tudni, ki az, aki ennyire felkeltette az öcsém figyelmét.
Megrázom a fejem. Nem hiszek a füleimnek.
– Ne nézz rám ilyen meglepetten! Nem egyértelmű, hogy a kisfiú teljesen beléd van habarodva? Alig bírtam visszatartani, miután bevittelek az orvoshoz. Mindenáron veled akart lenni, hogy lássa rendben vagy-e.
– Két nappal ezelőtt?
– Ugyan, bébi! Már az első alkalommal. Amikor rosszul lettél a folyosón.
– Te ott voltál?
– Mit gondolsz?
– Miért hívják Zennek?
– Te aztán tudod, hogyan válts témát – mosolyodik el Noah, amitől önkéntelenül is még jobban megrémülök. Könnyebb utálni, mikor bunkó. – Elmesélem, ha sétálsz velem.
A part kihalt, mint mindig. Lassan magunk mögött hagyjuk a mólót, ahogy a Zennel való randi reményét is.
– Tudod, mit jelent a szó?
– Gőzöm sincs.
– A zen a buddhizmus egy ága Japánban.
– Ez volna a magyarázat? – kérdezem, miután Noah percekig hallgat.
– Zen ebben hisz. Ilyen egyszerű.
Ez meglep. Nem jellemző ránk, intézetbeliekre, hogy hiszünk valamiben.
– És része az önkínzás?
– Nem, Ms Szarkazmus. Van egy kis gond Zen miniatűr tini agyával.
– Kedves. – Akaratomon kívül is a védelmembe akarom venni Zent.
– Tudod, kezdem érteni, miért van oda érted.
Még mindig fura ezt hallani.
– Mindketten őrültek vagytok.
Bár rosszul esik, el kell ismernem, hogy van benne valami.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése