a megkapó sorok

Magnus(ito)

Bejegyzések A.A. naplójából - 38

– Semmi közöd hozzá.

– Nagyon is sok közöm van hozzá.

Már elindulnék visszafelé, mikor megállít ezekkel a szavakkal.

– Ugyan miért?

Pár percig csak farkasszemet nézünk. Nem félek tőle, ismételgetem magamban, miközben összerezzenek, amikor egy lépést tesz felém.

– Szeretném tudni, ki az, aki ennyire felkeltette az öcsém figyelmét.

Megrázom a fejem. Nem hiszek a füleimnek.

– Ne nézz rám ilyen meglepetten! Nem egyértelmű, hogy a kisfiú teljesen beléd van habarodva? Alig bírtam visszatartani, miután bevittelek az orvoshoz. Mindenáron veled akart lenni, hogy lássa rendben vagy-e.

– Két nappal ezelőtt?

– Ugyan, bébi! Már az első alkalommal. Amikor rosszul lettél a folyosón.

– Te ott voltál?

– Mit gondolsz?

– Miért hívják Zennek?

– Te aztán tudod, hogyan válts témát – mosolyodik el Noah, amitől önkéntelenül is még jobban megrémülök. Könnyebb utálni, mikor bunkó. – Elmesélem, ha sétálsz velem.

A part kihalt, mint mindig. Lassan magunk mögött hagyjuk a mólót, ahogy a Zennel való randi reményét is.

– Tudod, mit jelent a szó?

– Gőzöm sincs.

– A zen a buddhizmus egy ága Japánban.

– Ez volna a magyarázat? – kérdezem, miután Noah percekig hallgat.

– Zen ebben hisz. Ilyen egyszerű.

Ez meglep. Nem jellemző ránk, intézetbeliekre, hogy hiszünk valamiben.

– És része az önkínzás?

– Nem, Ms Szarkazmus. Van egy kis gond Zen miniatűr tini agyával.

– Kedves. – Akaratomon kívül is a védelmembe akarom venni Zent.

– Tudod, kezdem érteni, miért van oda érted.

Még mindig fura ezt hallani.

– Mindketten őrültek vagytok.

Bár rosszul esik, el kell ismernem, hogy van benne valami.