![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu6NN47yedEhVm5v_oZZRgtjr7_DH0Z31gD77Tq4Eqjwo1H1_rycLL1SDHS49dH972PqCfONbloINX16GQZK88y7iNYdUL7a_eS2Zdx9SJgAJmOYzkJRnQ0_VgpUdYFq2fsX8It4xgZkPZ/s400/Grave+mound.jpg)
Éjfekete gombszemeit orcámra mereszti,
A halál hírnöke elmúlásomat hirdeti,
Ében tollait a komor égnek tárja,
Hangja fagyos testemet általjárja.
Elfog a sejtelem: Valami kezdődik!
Ragyogó napomat árnyak kendőzik,
Füstös fellegek borítják egemet,
Jégbe fagyott világ, titkom nem ereszt,
Rideg vasat fon karomra, szívemre,
Kárhozatba taszít, vesztőhelyemre.
Megkörnyékez a végzet, csókkal csalogat,
Csak a legerősebb állhatja, mivel Ő áltat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése