Túlvilág lovasa
Láthatatlan falak oltalmában,
Gyűlölt kötelékek rabláncát hordva,
Nem érted, mi fontos a mában,
Számodra csak várakozás a holnapra.
Feszegeted, míg el nem pattan,
Eláraszt a vég nélküli téboly,
Múltad kísért éjjel-nappal,
Sorsod szabta utad még új.
Lidércek és démonok, Földöntúli jóslatok,
Ép észt marcangoló, Lehetetlen tegnapok.
Paták dübörgése fejedben,
Vörös füst izzik bőrödön,
Angyalt látsz, vagy szellemet?
Talán magát az ördögöt.
Túlvilág lovasa fekete alkonyt hoz tájadra,
Arcát ember ezelőtt még sosem láthatta,
Te vagy az első, És talán az utolsó,
Akár, mint átok, akár a felszabadító.
De egy ezer éve megíratott, A sarj végleg elkárhozott,
S, hogy megtörni hogy lehet? Azt ez sorok közt meglelheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése