23:34
– Fáradt
vagyok, Csínó. Nem halaszthatnánk el a kikérdezősdit holnapra?
Megrázom a
fejem. A legkevésbé sem hatnak meg a táskák a szeme alatt.
– Jó, de ha
holnap elalszom a kormány mögött, az a te hibád lesz.
– Más is
vezethet.
Noah
felhorkant.
– Csak nem az
én autómat.
– Hogy érted
azt, hogy kihoztad? – térek vissza az eredeti témára. Noah túlzott
ragaszkodását az autójához amúgy is esélytelen lenne megfejteni.
– Én vagyok az
egyetlen ismert hozzátartozója. Kivihetem pár órára.
– Úgy érted, az
udvarra. Vagy a társalgóba.
– Pontosan. Onnan már csak pár ajtó választ el a szabadságtól. Ne
stresszelj ezen! Még ha el is kapnak bennünket, neked nem volt közöd a
dologhoz.
– Megnyugtató –
forgatom a szemem. – Szóval, mi a terved?
– Majd
elmondom, ha odaértünk.
– Hová?
– A keleti
partra.
