Január 23.
Szombat
Gyomorgörccsel ébredek, de most nem a
megmagyarázhatatlan betegségem a kiváltó ok. Inkább az emlék, amit ébredésem
első pillanatában egy álomnak vélek. Aztán rájövök. Megtörtént minden egyes
mozzanat.
Mégis hogy? Hogy engedhettem?
– Hol jártál tegnap éjjel? – kérdezi Tea a szoba másik
végéből.
– Bent ragadtam a suliban.
Nem úgy néz ki, mint aki meglepődött.
– Hogy jutottál ki?
– Noah segített.
– Sejtettem. Tegnap itt járt, és téged keresett. Jóban
vagytok?
– Fogjuk rá – vonok vállat, miközben újult erővel
nyilall hasamba a fájdalom.
– Megváltoztál.
– És ez jó vagy rossz? – kérdezem.
– Az jó, hogy végre megnyílsz az embereknek. Már
barátaid is vannak.
– De?
– De Noah nem egy jó barát-alapanyag.
– Mióta is lakunk egy szobában?
– Négy éve.
– Soha nem érdekelt, kivel barátkozom.
– Mert nem barátkoztál senkivel – emeli fel a hangját
Tea. – Akárhogy is próbálkoztam, te kizártál a világodból. Szerinted én élveztem?
Egy szellemmel éltem. Most, hogy végre észreveszed magad körül az embereket,
felajánlkozol egy olyan embernek, aki csak összetöri a szívedet.
Miért aggódik értem mindenki? – ismétlődik a kérdés a
fejemben újra meg újra. Soha nem tettem senkiért semmit. Igaza van Teának. Egy
szellem vagyok. Egy szellem, akit mindenki meg akar menteni.
– Miért? – csúszik ki a számon.
Ez megakasztja Teát.
– Mit miért?
– Miért törődsz velem?
Egy darabig csak néz, mintha nem értené a kérdést.
– Akármilyen hihetetlen, nincs különösebb oka. Fontos
vagy nekem, még ha nem is ismerlek igazán.
– Hogy lehet ez? – Majdnem kicsordul a szememből egy
könnycsepp, de még idejében megfékezem.
– Nem tudom – sóhajt. – De így van. Az évek alatt
hozzám nőtt a mélabús képed, meg a fura cuccaid – int a falra ragasztott betűk
felé.
Hiába ilyen egyszerű a magyarázat, bennem érzések
milliói kavarognak. Nem tudok sokat Teáról, most mégis olyan érzésem van,
mintha a nővérem oktatott volna ki. És valamilyen nyakatekert úton-módon
tetszik az érzés.
– Távol maradok tőle.
– Mi? – Hirtelen nem talál vissza az eredeti szálhoz.
– Megpróbálom elkerülni Noah-t. Habár most még
nehezebb lesz…
– Miért? – kérdezi Tea gyanakodva.
– Tegnap megcsókolt.
