Oh, my deer

Bejegyzések A.A. naplójából - sokadik

16:11

A móló elhagyatott, mikor odaérek. Csak az öböl, én és a lepukkant kikötő. Minden tagomat várakozással teli bizsergés tölti el. Nem tudom, miért, hisz Zen talán fel sem bukkan. És amúgy sem mondta, hogy ez egy randi lesz. Életemben először érzem magam tinédzsernek, hétköznapi problémával.

Leülök a parton, a hullámokat számolom. Egyszerűbb lenne az egész, ha megbeszéltünk volna egy konkrét időpontot. Talán már elment, mert azt hitte, nem jövök. Vagy talán órákat kell várnom. Sebaj. Van időm. És úgyis ideje rendbe tennem magamban a dolgokat.

Kezdjük talán azzal, hogy meggyógyultam-e. Határozottan nincs szükségem többé a szekrény magányára ahhoz, hogy elviseljem az emberek közelségét. És ezzel újra visszatérünk Zen jelentőségéhez.

Aztán ott van a dolog a barátkozással. Tea már szinte a szobatársam. Úgy értem, igazából. Eddig csupán elmentünk egymás mellett, most viszont megkérdezzük egymástól, mi újság. Sőt, törődünk egymással.

És persze Zen. Újra és újra. Igazán megkedveltem, bár sosem állt szándékomban. A nap nagy részében ő jár a fejemben. Bármennyire is ostobán érzem magam emiatt, attól még igaz.

Oké… talán van még egy tisztázandó kérdés bennem.

– Csínó! Mindig üdítő a viszontlátás!

Rémületemben felpattanok a földről. Noah egy szál pólóban ácsorog mögöttem, ki tudja, mióta.

– Ennyire rémisztő lennék?

Körbekémlelek Zent keresve, de csak ketten vagyunk a parton. Fogalmam sincs, miért rémít meg ennyire a tudat.

– Az öcsém nem fog jönni.

Természetesen most is olvas a gondolataimban.

– Miért nem?

– Más dolga akadt.

– És téged küldött?

– Nem.

– Akkor miért vagy itt?

Nem tudom nem észrevenni, hogy a jeges, tenger felől érkező szél könnyedén átfúj Noah vékony öltözékén, de ő mintha észre sem venné.

– Csak sétáltam.

– Éppen itt?

Most először látok egy kis zavart a tekintetében. Elnéz mellettem, majd csupán vállat von. Képtelen vagyok annyiban hagyni a dolgot.

– Hol van Zen?

– Nem mindegy?

– Egyáltalán nem.

– Ugyan, Csínó, lazíts! Csak be kellett ugrania a rendőrségre elintézni pár ügyet a múltkorival kapcsolatban.

– A múltkori… - hal el a hangom.

– De tudod, ha már itt vagyunk, el is mesélhetnéd, miért bujkáltál a szekrényben.